2015. július 5., vasárnap

A nacionalizmus, mint fegyver



A nacionalizmus, a hazájukat szerető, tisztelő nemzeti érzelmű és gondolkodású embereknek többnyire egyértelműen pozitív fogalom. Azonban kevesen ásnak utána, valóban a nacionalizmus gyökerei hova nyúlnak és kiknek az érdeke volt egykoron. Ezért nem árt pár szót ejteni ennek az nézetnek kalandos történetéről.

Eredete

 A nacionalizmus nem más mint egy fegyver. Fegyver volt kialakulásakor és fegyver ma is. Érdekessége hogy azóta a röpke közel 200 év alatt teljesen mások kezébe került, s most annak okoz kárt, aki hajdanán használni kezdte. Ennek az eszmének a története, mint minden mai hétköznapjainkat is átszövő ideológiáké, a francia forradalom sötét korszakában született. Az 1789-ben kirobbant francia forradalom az emberiség egyik mélypontjának a kezdete, mikor is a jogosan dühös és elégedetlen nép haragját és erejét egy aljas szabadkőműves réteg lovagolta meg, s a forradalom győzelmével háborút indított minden eredendő természetes emberi érték ellen. A háborút ma is vívja s eredményei sajnos vitathatatlanok. A háború kezdetek óta ideológiai téren folyik. Így a „nagy” francia forradalom szabadkőműves eszmei boszorkánykonyhájából sok ideológiát kotyvasztottak ki. Mindnek meg volt a maga feladata az organikus emberi társadalom szétzilálására. A liberalizmusé a társadalmi struktúra, a tekintélyelvűség lerombolása, a kultúrák és népek keveredése, melynek eredményeképp az egyenlőség szlogen alatt, egy kulturálisan és identitás szempontjából elsorvadt Európát eredményezett. A szocializmusé mely az alacsony szinten élő néprétegeket felbujtotta saját nemzettársaik ellen akik magasabban helyezkedtek el a társadalmi ranglétrán.(Hozzá kell tennünk, néha valóban joggal lehetett igazságtalanságot vélni a nemesek és a hatalom emberei körében, s valóban sokuk alkalmatlan volt a feladata elvégzésére). Ez a belső társadalmi ellentét pedig megnyitotta az utat a leginkább embertelen ideológia a kommunizmus megjelenéséhez. Melynek előfutárai már az 1793-as esztendőben nagy sikereket értek el Franciaországban, jakobinus néven. A kommunizmus eszménye pedig a tökéletes ellentéte a természetes emberi létnek és közösségeknek. A dialektikus materializmus nevével jelzett, totális ateista, a népek, nemzetek, kultúrák sokszínűségét tagadó, leromboló sötét eszme. Valamint megjelent a konzervativizmus mely mindezen orwelli célokat, lassú folyamatként kívánta megvalósítani. De ide tartozik kissé paradox módon témánk fő pontja, a nacionalizmus is. 

Feladata

Legérdekesebb momentuma hogy a vallások és nemzetek, hagyományaik sajátosságát elpusztítani akaró hatalom, pont a nemzeti érzület felkorbácsolásával indította ezen beteges céljának elérését. A kérdés jogos, miért?
Az ok nem más mint az akkor fennálló birodalmak lerombolása. Ezek a birodalmak, köztük a Habsburg Birodalom is, s benne a Magyar Királyság. Európa nagy dinasztiáinak birodalmai pedig messze álltak a szabadkőművesség elveitől. Sem a tekintélyelvű kormányzásuk, sem a tradicionális évszázados értékek ápolása, sem a keresztény vallás erős intézménye nem volt kedvükre az éppen hogy hatalomba beférkőzött sötét alakoknak. Céljuk eléréséhez így először ezen államokat kellett lerombolniuk hogy aljas munkájukat az emberi értékek ellen megindíthassák. Ehhez pedig a legjobb fegyver a saját gyenge pontjuk volt, nevezetesen hogy ezek a birodalmak roppant soknemzetiségűek voltak. A hazánkat figyelembe véve, az akkori Magyar Királyság területén, éltek, szlovákok, ruszinok, szerbek, románok, horvátok és németek. Ezek a népek nagyrészt évszázadokig békében tudtak velünk egy államon belül élni. Azonban a nacionalizmus amint szárnyra kapott és elérte kis hazánkat is, hirtelen minden itt élő nép, saját hazát követelt. A szlovákok és horvátok önállósodni akartak, míg akiknek már volt meglévő államuk(szerbek,románok) ahhoz kívántak tartozni. Az 1848-as forradalom is a mesterségesen szított horvát-magyar konfliktussal kezdődött és a felvilágosodás korszakát mindenütt a nemzetiségi ellentétek jellemezték. Ezeket mind a Magyar Királyság mind más európai hatalmak rosszul kezelték. A nemzetiségi ellentétek végül addig szították Európát míg a birodalmai meg nem gyengültek ezek alatt és végül az első világháborúba nem torkollott minden felszított viszály. S hogy-hogy nem, ebből a háborúból pénzbeli nyereséget szerzők, ugyan azon klikk tagjaiból kerültek ki mint akiknek elődei egykoron a francia forradalmat s annak eszméit megalkották. Az első világháborúnak pedig mind tudjuk a tragikus végkifejletét. Az európai birodalmak mind összeomlottak, a tradicionális intézmények megszűntek, helyükbe a köztársaság, vagy épp kommunista diktatúra lépett. De a nacionalizmus is végül elérte neki szánt célját, és ezer részre szabdalta az addig fennálló hatalmakat. Fájdalmas példa ez nekünk magyarok számára Trianon tragédiájának képében mutatkozott meg. Minden addig erős birodalom melyek addig megakadályozták a háttérhatalom törekvéseit, szerte foszlottak. Csupán pár eszme egy évszázados fennállása végett. Köztük a nacionalizmus játszotta akkor, a legnagyobb szerepet ebben. Ezután azonban hatalmas fordulat állt be ezen ideológia megítélését illetően, a világ nagy urainak szemében.( mert már ténylegesen is a világ urainak nevezhették magukat)


Alkotói ellen fordulás

A nacionalizmust száműzték eszmei fegyvereik repertoárjából, s egyszerűen mint egy elhasznált játékot eldobták. Számukra feladatát a nemzeti érzület bevégezte. De nem számoltak azzal a ténnyel hogy alapvető emberi meghatározó tényezőnket  a nemzeti hovatartozásunk nem olyan egyszerű eldobni. Bár az 1920-as évektől kezdve mindent megtettek hogy a nemzeti érzületet elsorvasszák a lelkekben. A liberalizmus és a bolsevizmus kapott ekkor szárnyra. Azonban ekkor már kezdtek a népek körében természetes válaszreakciók kialakulni politikai téren a kultúraromboló liberalizmus és bolsevizmus ellen. Ennek szüleménye lett az eldobott nacionalizmust felkaroló s magába építő nemzetiszocializmus is, valamint a különböző fasiszta jellegű, szélsőjobboldali mozgalmak. A nacionalizmus alkotói ellen fordult. S mivel rossz kezekbe került egy totális háború keretében számoltak le használóival, s a háború okának, a nemzeti érzület elburjánzását jelölték meg, mint a gyűlölet és gyilkolás kiváltóját. A második világháború alatt így tehát a szélsőjobboldali mozgalmak pozitív szellemi részéből, ellenségképet faragtak. Mind azt ami jó, hasznos és egészséges volt akár a fasizmusban akár a nemzetiszocializmusban, azt jelölték meg problémának, és a mai napig hatalmas sikereket érnek el ennek a propagandának köszönhetően. A szélsőjobboldal egy új ürügyet adott elnyomóinknak, a nemzet elleni háborúhoz.
 
Sorsa

1945 után a nacionalista jellegű mozgolódást végképp szinte elfojtották. Bár a Sztálin a szovjet népet 1941-ben is csak a nacionalizmus felélesztésével tudta mozgósítani a német hadsereg ellen, „nagy honvédő háború” címszó alatt. Ekkor hirtelen az évtizedes internacionalista, kultúraromboló szólamokat felváltották, nemzeti szólamokra, hisz csak a nemzeti identitás volt képes lelket ébreszteni a világ proletár szerepbe erőszakolt szovjet népben, hogy harcoljon a német csapatok ellen. Mindezek ellenére a Német Birodalom legyőzésével visszaállt  a régi rend, és a kommunizmus, ekkor már fél világnyi uralmával együtt visszatért a vallás és nemzetellenes diktatúrájához. S míg keleten a kommunizmus vért ontott a nemzeti érzület elfojtásáért, addig nyugaton a liberális propagandagépezet indult útnak. S a televízió és az új pop-kulturális eszközök és a zene segítségével sulykolta az emberekbe az új világ rendjét, és hangolta őket a régi, tradicionális értékek ellen. Mind keleten, mind nyugaton folyt a háború a nemzeti-tradicionális értékek ellen, más és más eszközökkel. Végül, érdekes módon, pont a kommunizmust, a leginkább materialista világnézetet használták fel az oroszok nagyhatalmi céljaikra. Az internacionalista eszmét alkalmazták, saját orosz nacionalista érzelmeik elérésére. Egyébként  a kommunizmus több szempontból sem járt sikerrel. A nyílt diktatúra és terror nem törte meg a régi hagyományos értékek tisztelőit, inkább ellenállásra késztette őket. Legelőször az 1953-as berlini lázongásba, majd dicső 1956-os szabadságharcunkba, később az 1968-as prágai tavaszba fulladt az erőltetett bolsevik nemzetellenesség. A döntés így megszületett, az (ál)hidegháború győztese az USA kell hogy legyen, mely hatékonyan hajtja rabigába a nyugat polgárait anélkül, hogy az tudnának róla. A nyílt elnyomás megbukott így, a keleti-tömböt  Brezsnyev halálától kezdve, azaz a ’80-as évektől elkezdték szépen, lassan lebontani.(Magyarország már 1982-ben az IMF tagja lett) És Gorbacsov reformjai során/végett az egész kommunista világrendszer összeomlott. Bár ez a nacionalista érzelmek újból való fellángolását is eredményezte, de erre később térek ki. Nagyrészt a ’90-es évektől megindult az egykori keleten is, a nyugati típusú liberális, pszichológiai hadviselés, és a nemzeti tudat, burkolt, pop-kulturális rombolása.


Napjainkban

2 évtizeddel a hátunk mögött a rendszerváltás, vagy inkább módszerváltás után, tapasztalhatjuk hogy ez a 20 év liberális demokrácia jobban kipusztította a fejekben a tradicionális, nemzeti szellemiséget, mint 40 év kemény bolsevik elnyomás. Mára jobban érvényesül az internacionalizmus a kapitalizmusban mint azt valaha bármelyik kommunista álmodni is merte volna. Az Európai Unió, a NATO és hasonló szervezetek révén egyre nagyobb és nagyobb egységekbe tömörítenek minket. A nemzetnek és a sajátosságainknak, saját nyelvünknek, kultúránknak, hagyományainknak pedig egyre kevesebb jelentősége van, és talán soha a történelemben még nem volt annyi lélekben hontalan ember mint ma. A nacionalizmus ma fontos. Kalandos utat tett meg odáig hogy igaz célt szolgáljon. De nekünk hazafias érzelmű polgároknak kötelességünk a nemzeti érzületet ápolni és vele harcolni a világot elnyomó klikk ellen, mely lekíván rombolni Istent, hazát, családot. Bár az ő alkotásuk, s ezzel nyitottak utat az elnyomásunkhoz, mégis a saját fegyverükkel van lehetőségünk legyőzni őket. Soha ne tévesszen meg minket a világ propagandája és higgyük és tudjuk hogy az egészséges haza és nemzetszeretet, a valódi békés nacionalizmus az ami a helyes út. Mert csak a nemzetiség, a hovatartozás a saját identitásunk érzülete tesz azzá minket akik vagyunk és akiknek lennünk kell, és soha semmiféle hatalom nem veheti el tőlünk azt a nemzetet melyet a szívünkben hordozunk. 

Horváth Martin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése