Az öregúr

Gusztustalan nehéz köd nyúlt végig ma reggel a tájon mely rabul ejtette a falu kéményeiből felszálló mérges gázokat és kormot. Égett műanyag és rongy gumi és döglött macska.. minden ami a ház körül van kályhába került ma reggel. Ocsmány nehéz légkör az egyetem előadó termében is korán reggel. Búg a ventilátor ami kétszáz ember kipárolgásait igyekszik belélegezhető atmoszférára cserélni kevés sikerrel. Nyikorog az épület gyomrában a rozsdás rotor és egyhangúsága minden egyes monoton fordulása sírásó módjára újabb halom földet vet a lelkemre. Agyonnyom ez a hely, szinte fizikailag érzem ahogy behatol az agyamba és a gerincembe próbálja azt erőszakolni mint az előadásban említett henger ami egy gázt présel össze. Izoterm állapotváltozás jellemzi most tehát az agyamat mint szervet és a tudatomat is mint csak a számomra létező absztrakciót: A nyomás és térfogat változik azonban az anyagmenyiség és a hőmérséklet nem. Valóban milyen igaza van a profnak.. hiszen gondolkodok tehát neuronjaim száma nem csökkenhet és lám nem is éget mint szokott. Csupán a térfogat csökken és a tárolóedényre jelen esetben a koponyámra kifejtett nyomás lesz elviselhetetlen.

Mit csinálok itt? Némán ülök és hallgatom az előadót.. a szemem befele fordul és inkább az agyam groteszk állapotváltozásának képe vetül elém. Érzem hogy nem bírom.. kettőt hármat aztán ötöt látok magam előtt.. szigorúan prím számú hallucináció. Már nem érdekel az előadás, csak el innen amilyen messze lehet ki a pusztába ki a hegyek közé a legmélyebb erdő gyomrába. Eltűnni, elpárologni, megszökni, fityiszt mutatni. Csak ez számít.

Aztán felcsap körülöttem a káosz.. A lények akiket eddig észre se vettem, a kínai császár agyagkatonái akik velem együtt ültek az előadóban hirtelen hagyják  telefonjuk babrálását és pakolni készülődni kezdenek.. Eltűnik az előadó is szavai utolsó foszlánya még karcolja a falakat de már nincs jelen fizikailag ahogy én se. Tehát ha az agyagkatonák a sárgólemek pakolnak vége az órának.
Hirtelen magamhoz térek egy bevásárló központban.. a sorok között tébolyult módjára bolyongok keresem az agyamat.. Hátha valaki megtalálta az előadóban és felrakta ide a polcra. De nincs meg sehol. Kezdek magamhoz térni a kómából ennek ellenére is.. Nézegetem a polcokat de már nem az agyamat keresem az hirtelen lecsapódott a kísérletben végül kitágult és lehűlt gázhoz hasonlóan. Nézem a sok szemetet amivel etetni próbálnak . A hihetetlen távolságból Spanyolországból érkezett egyszerű piros almát. Nézem a sok színt és mögöttük az ürességet, a reménytelenül sikeres vállalat ipari hulladékot megszégyenítő pofátlanul kapós termékeit. Zokog a lelkem. Eszembe jut a lány egy színes képről. Eszembe jut minden, a mozgalom, a srácok a terveink. És eszembe jut a földanya és minden áruló gyermeke. Ó drága Édesanyánk milyen messze vagyunk most tőled szakad fel belőlem hangtalanul, miközben a polcról valamiféle technológiai hulladékot emelek le, hogy áruló testem megtömhessem vele.

Kint még mindig tombol a bűz és a köd, de a multi nem engedi be úgy, mint az egyetem. Itt kérem unió van és globális kapitalizmus ,itt nem mehet át a fogyasztó agya külömböző izoterm vagy izobár állapotváltozásokon. Itt ugyanis szükség van rá hogy bele tudjuk tuszkolni a reklámokat.
Meglátom az arcomat egy üvegben tükröződni.. arccsontom majdnem átszúrja a bőrömet és a szemem egy sötét gödör alján pislákol. Szép egészséges ember jellemvonásai mindezek.
Beállok a sorba a béna arcú agyagkatonák közé: Az egyik hirtelen különös dolgot tesz!
Egy rakás vetőmag zuhan a futószalagra és egy kedves öregúr mosolygó arca jelenik meg a látómezőmbe. Hiszen ez nem is agyagharcos ennek van arckifejezése ! Ez ember! Hát még amit a szalagra szórt. Vetőmag.. Hirtelen megjön a józan eszem vége lesz a lidércnyomásnak a rossz álomnak .. Kiélesedik a kép eltűnnek a szörnyek és a tévképzetek.
„Hát már ilyenkor ültetni teszik?” Kicsúszik a számon. 

Az öregúr mégjobban elmosolyodik: „Nem fiam, majd egy jó hónap mulva most csak begyüjtöm. De tudja van amit már ősszel elültettem...” És belefog a magyarázatba.. Gyüjtöm az információt, tanulok, kitárom az elmém harminc másodpercre aztán köszönök és elbaktatok.
Nagyon meghatott ami történt és felemelt. Amíg ez az öregúr vetőmagért jár ide, minden a legyőzésünkre tett kísérlet hiába volt. Én se fogom mostantól hagyni hogy legyürjenek a szürke hétköznapok!

Sárkány Zsombor