Szoláris és Lunáris állam

Forrás: Troy Southgate: Tradition and revolution - 15. fejezet - Militáns Birodalom

Szoláris és Lunáris Állam

 Julius Evola szerint idők kezdete óta két ideára bontható alapjában minden állam: a szociális, materiális, gazdasági elvekre és a vallási, transzcendens, kultúra központú ideákra. Egy állam akkor működik, ha utóbbi van többségben, és akkor mutatja a dekadencia jeleit, ha előbbi. Evola e kettő metafizikai hátterére mutat, és kimondja ezen két idea eredetét. A kultúra és vallás által dominált, erre épülő, erre hangsúlyt fektető idea a Szolarítással, a Nap erejével kapcsolható össze, ami a pozitív, fényesség. Ezek a férfi erények, és az e szerint rendeződő államok is a nem megfigyelhető tulajdonságait tükrözik: erőt, fegyelmet, rendezettséget, központiságot. A szociális, anyagiakra hangsúlyt fektető állammodell szoros összefüggést mutat a Lunarítással, a Hold erejével, ami a tudatlanság, az önkívület, álom. Ezek női erényeket vonultatják fel: gondoskodás (akár már túlzott is), ragaszkodó anyai szeretetet, jólétet. Ezen államok minél radikálisabban tolódnak el a Hold irányába annál radikálisabb a jóléthez való vonzódás, a gazdaság fő céllá válik, míg a kultúra és vallás amolyan mellékággá. Egyre jobban az a kép alakul ki hogy az egyetlen, ami az embernek kell, hogy boldog legyen az a jólét, és az állam feladata hogy ezt mindennél erősebben biztosítsa. Minél Lunárisabb egy állam annál nagyobb a kontroll a benne lakók felett szoros összefüggésben az anyai gondoskodással, ami szélsőséges esetekben szintén felvehet egy felborult állapotot. A Szoláris állammodellnél csak a centrum, ami kontroll alatt tartott, csak az arisztokrata osztályon belül megfigyelhető az rend, még a társadalom alsó rétege meglepő anarchikusságot mutat, mindenféle központosítást nélkülözve. Erre az államiságra, ami teljesen különbözik a mai értelemben vett államtól mind feladatokban, mint célban, nagyon jó példa, ha már csak magyar tradícióinkat vizsgáljuk a törzsszövetség. Több törzs, teljesen függetlenül egymástól, és az egyetlen ami összeköti őket az arisztokrácia szintjén egy szövetségbe az a vallás és kultúra. Szoláris államok voltak továbbá a Görög városállamok, vagy az Árja India ahol szintén csak a kasztrendszer felső rétege mondható központosítottnak, még az érinthetetlenek, a fekete őslakos többlet gyakorlatilag függetlenek, a különböző kaszti előírások nem vonatkoznak rájuk. Itt meg kell látnunk a legfontosabbat amit a materialista államelméletek tagadnak, méghozzá azt hogy ezen államok számára a jólét és gazdaság nem cél, hanem eszköz volt egy transzcendens cél eléréséhez. Nem igazak azon teóriák miszerint államok azért jöttek létre hogy biztosítsák a kényelmet és a minél jobb életkörülményt. A célok ennél sokkal magasztosabbak, ezek csak az eszközök. A Lunáris ideál ezt a központiságot az egyenlőség mítosza szerint mindenkire kiveti kaszttól függetlenül. Ezzel hozza létre a tömegállamot, ami saját súlyától roskad. Hogy össze ne omolhasson, totális kontrollal tartja fenn önmagát. Ma is e ideál szerint élünk. A reneszánsz során bújtak meg a humanizmus magjai, ahogy a kereskedelemből meggazdagodott polgárság kiemelkedni kezdett. Ez az ipari forradalomban csúcsosodott ki, ami szintén megindította a harmóniát megbontó természetellenes népnövekedést. A "felvilágosodás" korában amint a nemességet felváltotta a polgárság a maga materialisztikus észjárásával megindult a Hold dominanciája. A királyok helyébe kereskedők kerültek. Eszközből cél lett. A legfontosabb cél az anyagi jólét lett, az állam feladata a gazdaság. Kialakultak az izmusok, amik különböző utakat fogalmaztak meg a tökéletesnek vélt gazdaságmodell eléréséhez. Szocializmus, Kommunizmus, Kapitalizmus, Liberalizmus. Mind egy alapvetéssel: az ember intelligens állat, gyarló és anyagias, a vallás és kultúra hamis, és nemhogy nem cél, de elpusztítandó hátráltató. Ezek alapján az egyik legfontosabb feladat kell legyen minden tradicionalista ember számára a harmónia restaurálása, a helyes Szoláris célok újracentralizálása.

S.D