2015. szeptember 30., szerda

Megértés



 A világunk rosszul működik, ezt tapasztalhatjuk. Egyik kulcsfontosságú eleme, hogy egy társadalom jól működjön, az a megértés. Ez alapvető emberi mérvadó. Ennek a hiánya csak káoszhoz vezet. Márpedig a világban a megértés hiánya az egyik elem, amely a rendszer helytelen működéséhez vezet. Képes szét rombolni kapcsolatokat, családokat, társadalmakat. Mi a megértés?

 Használható tudás szerzése. A világ egyes dolgai közötti összefüggések megismerése. Az egymással való kommunikáció egészséges működése. Ha a megértés kiveszik egy emberből, akkor az emberek nem tudnak kommunikálni egymással és ez csak viszályokhoz vezet, nem épít, hanem rombol. Az az egyik alapvető elem, amiért jelenlegi állapotában tart a világ. Ez tapasztalható a mindennapi életben. A megértés hiánya azt okozza, hogy az ember nem tudja megszerezni a hasznos tudást az életében, csak a haszontalant képes. Nem tudja felismerni az ok-okozati összefüggéseket. Ha egy olyan ember, akibe szorult némi megértés, kommunikálni akar egy olyan emberrel, akibe nem, akkor ez a fajta kommunikáció semelyik félnek nem fog kedvezni. Ilyen módon nem lehet eszmecseréket folytatni és tanítani. Fontos kiemelni, hogy a megértés nem egyenlő az egyetértéssel, de lehet kulturáltan kommunikációt folytatni a másik féllel, úgy hogy kölcsönösen odafigyelünk a másikra, átgondoljuk, amit mond, mielőtt letámadnánk azt, degradálnánk. Ha a megértés útján kommunikálunk egymással, abból mindkettő fél tanulhat a másiktól és így a világunk fejlődik. Nem kell feltétlen egyetérteni a másikkal, de ha tartósan nem egyezik meg a felek véleménye egymás között, akkor nem kell erőltetni azt és lezárni úgy, hogy, rendben van, köszönöm a véleményed, ebben sajnos nem értünk egyet, ha te így látod, tiszteletben tartom. A megértés hiányának a forrása az előítélet, annak a forrása pedig te magad vagy. Sajnos sokszor tapasztalom, hogy bizonyos emberek, úgy támadnak bármiféle témát, hogy arról semmit sem olvasván, azt nem ismervén próbálják meg támadni. Nem vizsgálják azt meg, előítéletesen állnak hozzá. Ez esetben a megértés hiányáról beszélhetünk, mivel nincsenek olyan érvei, amivel bizonyítani tudná a maga igazát, de azzal próbálnak meg degradálni, hogy nem tudod azt bizonyítani. Ilyen módon saját maguknak mondanak ellent.

 Ha vitába bocsátkozol egy olyan emberrel, akibe nem szorult egy csepp megértés sem az adott témát illetően, akkor mondhatsz neki bármit, elé tehetsz bármiféle írásokat, kutatásokat, azokat nem olvasván is csak a maga igazát fogja hajtogatni, mivel nem szorult belé megértés. Egy példával is lehet ezt illusztrálni. Vegyünk csak egy szerelőt és egy gyereket. A szerelő elvégzett egy tanfolyamot, vagy éppen megtanult gépeket szerelni az életében. Ő érti, hogyan működnek a gépek és hogyan kell kijavítani a hibákat. A gyerek mondjuk még életében nem látott gépet. A szerelő próbálja tanítani a gyereket. Ennek 2 végkimenetele lehet. A gyerekben van megértés. Ez esetben a gyerek először nem fogja átlátni, hogy mit hogyan kell állítgatni, nem is tudja elképzelni, hogy az alkatrésziekből, hogyan lesz egy működőképes gép, talán még hülyeségnek is fogja vélni, de mivel van benne megértés, így tanítható és egy idő után már ő is át fogja látni és akkor csak nevetni fog régi önmagában, hogy de tudatlan is voltam, most viszont már értem. A 2. végkimenetel, ha a gyerekbe nem szorult megértés. Ez esetben, a gyerek sosem fogja megtanulni, hogyan kell megszerelni egy gépet, mert nem tanítható, emiatt csak összeveszni fognak egymással és a gyerek továbbra is hülyeségnek fogja vélni,amit a szerelő csinál. Személy szerint nekem alig van néhány ismerősöm, akikkel megfelelő módon lehet eszmecserét folytatni. Valahogy mindig megértjük egymás álláspontját, de ha nem is értünk egyet, tiszteletben tartjuk a másikét. Nem csak arra vagyunk képesek, hogy a szőnyeg alá söpörjünk minden témát, hanem általában, addig osztjuk egymás nézőpontját egymással, hogy melyikünk álláspontja a reálisabb. Biztosan van másoknak is ilyen ismerőse, barátja, lelki társa, csak hát ritka, mint a fehér holló, ebben a zűrzavaros világban. Találkoztam már olyan emberekkel is, akikről tudtam, hogy nálam jóval jártasabbak a témában és mivel van bennem megértés, sokat tanultam tőlük és voltak olyanok is, akik tőlem tanultak. Olyannal is összehozott már a sors, akinek a tudás szintje jóval magasabb volt, mint az enyém, így én nem voltam képes megérteni őt, de mivel ezt én fel tudtam ismerni és elismerni, ezért tisztelettel váltunk el egymástól. Tudomásul kell venni, hogy vannak olyan összetett dolgok, amelyeknek a megértése, rengeteg ismeretet igényel, és ezek egymással ok-okozati összefüggésben vannak, mint egy puzzle, ha egy puzzle-t rossz helyre teszel, akkor hibás lesz a kép, ha hiányoznak darabkák, akkor pedig hiányos. Az ilyen dolgok megértése, rengeteg türelmet, időt és energiát igényel, de erre majd az összefüggések című írásomban fogok kitérni. Én már megértettem a megértést. Értsd meg te is, mert ez egy egészséges társadalom alapköve.
Hegyi István

2015. szeptember 25., péntek

Európa újjászületése



Eddig ez az év történelmi jelentőségűnek bizonyul,- amit valljuk be- nem sokan feltételeztek még az elején. Jött egy előre megírt forgatókönyv szerinti, háttér támogatottságú migránsinvázió és a kis kontinensünk a feje tetejére állt. 

Európába ez idáig közel félmillió muzulmán, afrikai és dél-ázsiai érkezett és a tömött sorok vége láthatatlan és az utánpótlás kifogyhatatlan. Töredéke ez annak az idegen kultúrájú embertömegnek, ami arra várakozik, hogy szintén útra induljon a Kánaánnak vizionált öreg kontinensre. Hogy mi lesz ebből? Szerintem semmi jó végső soron. Vagyis békés, nyugodt jóléti élet, boldog nyugdíjas évek tuti nem. De hát, akik kicsit jártasabbak voltak, utánajártak a világ háttérdolgainak, ha nem is így, de számítottak valami igen negatív jövőképre. Most már mindenki számára körvonalazódik. Ez is egy pozitívum, ha úgy vesszük. Akik a világ globális átalakulásával és a fehér kultúra kiirtásának szándékával „riogattunk” évek, évtizedek óta, nem bolondnak vagyunk bélyegezve. Megilletődötten áll sok-sok európai, hogy akiket náciztak és őrültnek tituláltak, bizony sajnos mondtak valamit. Hiába papoltunk liberalizmusról, kultúraromboló eszmékről, médiamanipulációról, azért ha nem látja 3D-ben vonulni, azt amitől félni lehet, nem fogja fel az egyszerű ember. Nagy terhet vett le a vállunkról a migránsok hada e téren. 

Ezzel együtt olyan magasságokba lendült a társadalom-, ha elég primitív és hiányos is- szellemi kiszakadása a posztmodern világból, amire azelőtt álmodni se mertek a nemzeti érzelmű, rendszerellenes csoportok. A nacionalizmus, liberalizmusellenesség, a faji, kulturális identitás megőrzésére való szándék és büszkeség, nemzeti összetartozástudat már a társadalom nagy részében jelen van és a nagypolitika színpadán is. Erre fél évszázada nem volt példa talán ilyen mértékben Európában. Kelet-Európa kormányai, de néhol Nyugat-Európában is egyesek, olyan nyilatkozatokat tesznek és tetteket sürgetnek, ami korábban csak kis „szélsőjobboldalinak” bélyegzett csoportok tettek. Természetesen ne legyünk olyan naivak, hogy ezt szívből teszik, sokkalta inkább érdekből, a hatalmon maradásért. Ugyanakkor fontos állomás ez, hisz a nép olyan mértékben radikalizálódott pozitív irányba, ami tényleges, helyes tettekre sarkalja a politikusokat. Az elvek és az érdekek lenyűgöző szimbiózisa ez. S még ha csak kormányunk és vezetőink hatalmon maradási pánikukban is, de olyan lépéseket tettek, ami az egész magyar társadalmat összerántotta és hosszú évtizedek után, egységesen tölthette el büszkeséggel kicsit a szívüket a hazájuk iránt. Az Európai Unió pedig recseg-ropog és ez lassan mindenkinek feltűnik. Az eddigi EU a szemünk előtt, napról-napra szűnik meg létezni. Persze nem véletlen, tervszerűen is a sötét erők hátterében egy Európai Egyesült Államok víziója lebeg, amelyre a menekültkrízist jól fellehet használni. Eddig azonban visszájára történtek csak az események. 

Eközben barátból ellenség, ellenségből barát lett. A lengyel vezetés elárulta az ügyünket és hátba döftek. Nem harcoltunk együtt és ittuk borunkat. Persze a lengyel kormányért ne az egész lengyel népet okoljuk, testvéri kapcsolatunk velük megmarad. „ Jedna kruna, dvije nacije” azaz Egy korona, két nemzet. Szól a horvát közmondás, ami több évszázados egységbe forrásunk alatt kristályosodott ki. Talán az egyetlen szomszédos ország, akivel nincs konfliktusunk és baráti viszony volt mondható. Eddig. A horvát kormány szintén soha nem látott alattomos módon jár el irányunkba. A kormány a néppel való elkülönítése természetesen azért ez esetben is áll. Eközben a szerb és horvát konfliktus kissé kiújulni látszik. Apropó szerbek…Akik magyarokat vertek Délvidéken és népirtást rendeztek magyarjaink között már a Világháborúban is. A ’90-es években pedig golyófogónak használták a vajdasági magyarokat. Most, egész jó viszonyt mondhatunk velük magunkénak. Ahogy a mindig is gyűlölt és mindkét oldalról soviniszta dühbe és atrocitásokba torkolló szlovákokkal is. Nem áll ki mellettünk úgy senki az EU és a migráció elleni harcban, mint a szlovákok. Ki hitte volna ezt pár éve. Csak a románok…ők maradtak a régiek, minden helyzetben ellenünk vannak. Azért van ami nem változik. De mára úgy néz ki, elég kevés ilyen dolog maradt.

Ennek az új honfoglalásnak sok jó vége persze nem lesz. De vannak pozitívumai, amit csak is egy külső ellenség tudott felébreszteni a magyarok és Európa posványos mindennapjaiba. Egyet kijelenthetünk: Ha jó, ha rossz lesz ebből annyi biztos, Európa már soha többé nem lesz olyan, mint eddig.
Horváth Martin

2015. szeptember 13., vasárnap

S.D.- A szexus tradicionális felfogása



Androgünosz. Jelentése: a ma ismert két nem tökéletes egysége. Ying és Yang harmóniája. Nem Hermafrodita, ugyanis az androgünosz esetében igaz, hogy mindkét nem jelen van, de ezen felül egyensúlyban áll. Semleges, mint a női, mind a férfi nem felé, ám a nemek feletti egység és nem a nem alattiság értelmében.

"Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket."

Tehát Ádám, az első ember, akit Isten még teljes mértékben a maga képére teremtetett, még androgünosz volt, azaz férfi és nő egyben. Egész addig ameddig a magány létrontása tovább nem osztotta őt, ezzel kiszakítván belőle Évát, az ő másik felét. Ezzel lett Nap és Hold, Szolaritás és Lunaritás, férfi és nő. Különváltak férfi és női értékek, erő, rend, spiritualitás és gondoskodás, teremtés, természet. És a szakadék csak nagyobbra nyílt a két nem között, ma már a történeti idő előttiség homályába vész mikor volt utoljára egységbe a két nem, azóta csak harcban állnak a megférhetetlenek egymással. Csak vizsgáljuk meg a civilizációs formákat, ahol egyik vagy másik nem mindig tiportatott, igaz a "gyengébbik" kevésbé volt uralmon: messzemenően férfi uralt a muszlim kultúrkör, a héber és ezt a vonalat követvén a keresztény, női domináltságú értékeket Leszbosz szigetének kultúrája őrzött. De a legújabb kor is felvette a lunáris jegyeket: szociális orientáció, demokrácia, liberalizmus. Ám ezekről már volt szó a "Szoláris és Lunáris Állam" című írásomban, amihez az alapot Southgatetől és Evolától kölcsönöztem. Most inkább közelibb távlatokban gondolkodjunk.

Hogyan állítsuk vissza az egységet? Erre szolgál a szexus. A szeretkezés célját a materialista gondolkodás a fajfenntartással kapcsolja össze, fő céljának az utódnemzést tartja és emellett természetesen gátlástalan kéjforrásnak veszi. Ezzel szemben az aktus egy szertartás, egy liturgia ahol a két fél eggyé lesz, összefonódik, a gyönyör csak ennek a transzcendens felemelkedésnek az eredménye, pont úgy ahogy az utód foganása, a két fél szerelmének termése, gyümölcse, összértékeik egybefonódása és kicsapódása a létbe. A házasság Szentsége ebben a pillanatban realizálódik teljesen. Nem véletlen hogy az egyház tiltja a megpecsételés előtti együttlétet, hiszen ennek hiányában a szexus csupán profán és eredménytelen. A paráznaság eme Szentség sárba tiprása, csupán a testi kéj drogszerű addikciója, amit végtelenségig üldözhetsz, szomjad nem oltódik hanem erősödik, ami egyenesen vezet a devianciákba, ahol kétségbeesetten kutatod tovább a szomj elfojtásának lehetőségét, ami rövid ideig bekövetkezhet, de többszörösen tér vissza a szomj démona. Ez a dekadens útkeresést és süllyedést tapasztalhatjuk elsötétedett korunkban ahol a pornó ipar elfogadott, a maszturbációt egészségesnek mondják, és a házasság Szent kötelékét már egynemű párok is felvehetik. A szex nem mindig volt olyan durva és koszos, mint jelenlegi formájában, különböző tradíciók úgy tartják, hogy magasabb korszakokban a férfi puszta gondolatával egyesült a nővel, a létrontás következtében aztán már szemkontaktusra, érintésre, majd ölelésre volt szüksége, és így jutottunk el a közép sötét kori formához, amivel ma élünk. Ma már az egyesülés sem teljesedhet be igazán, az ember megbomlott nemi arányokkal születik, a férfiak túl sok nőt tartalmaznak és fordítva. Ezért olyan nehéz megtalálni manapság a teljesen illeszkedőt, hiszen most már nem biztos, hogy csak két fél rész kell, lehet már háromnegyed és egy negyed. Ennek a degenerációnak köszönhető, hogy a legtöbb kapcsolat manapság működésképtelen. Ezt tovább rontja a nemek természetellenesen kialakult taszítása is. Feminizmus és Sovinizmus, amely valamely nemet alsóbbrendűnek gondolja, vagy egyenlőnek titulálja, mindkettő hamis. Férfit és nőt nem lehet egymáshoz hasonlítani, mindkettőt saját Ideáljához kell igazítani és mind két nem dolga szintén e idea elérése. Ha összevetünk csak megcsaljuk magunkat, hiszen valóban felsőbbrendű a spiritualitás, de ugyan mit tehetne a létezés és természet kapaszkodója nélkül? E kettő két külön, mégis egy nagy egység, és csakis az egységben lehet egyenlő. Az egyesülést ma már aszkézisnek kell megelőznie, ahol leépítjük teljesen nemünk és nemi tulajdonságaink, majd tisztán az ideát töltjük magunkba újból.

Ezen ősi tudásra alapozva érhető el csupán jelenlegi korunkban a Szent kapcsolat. Más út nincs.

S.D