2015. szeptember 25., péntek

Európa újjászületése



Eddig ez az év történelmi jelentőségűnek bizonyul,- amit valljuk be- nem sokan feltételeztek még az elején. Jött egy előre megírt forgatókönyv szerinti, háttér támogatottságú migránsinvázió és a kis kontinensünk a feje tetejére állt. 

Európába ez idáig közel félmillió muzulmán, afrikai és dél-ázsiai érkezett és a tömött sorok vége láthatatlan és az utánpótlás kifogyhatatlan. Töredéke ez annak az idegen kultúrájú embertömegnek, ami arra várakozik, hogy szintén útra induljon a Kánaánnak vizionált öreg kontinensre. Hogy mi lesz ebből? Szerintem semmi jó végső soron. Vagyis békés, nyugodt jóléti élet, boldog nyugdíjas évek tuti nem. De hát, akik kicsit jártasabbak voltak, utánajártak a világ háttérdolgainak, ha nem is így, de számítottak valami igen negatív jövőképre. Most már mindenki számára körvonalazódik. Ez is egy pozitívum, ha úgy vesszük. Akik a világ globális átalakulásával és a fehér kultúra kiirtásának szándékával „riogattunk” évek, évtizedek óta, nem bolondnak vagyunk bélyegezve. Megilletődötten áll sok-sok európai, hogy akiket náciztak és őrültnek tituláltak, bizony sajnos mondtak valamit. Hiába papoltunk liberalizmusról, kultúraromboló eszmékről, médiamanipulációról, azért ha nem látja 3D-ben vonulni, azt amitől félni lehet, nem fogja fel az egyszerű ember. Nagy terhet vett le a vállunkról a migránsok hada e téren. 

Ezzel együtt olyan magasságokba lendült a társadalom-, ha elég primitív és hiányos is- szellemi kiszakadása a posztmodern világból, amire azelőtt álmodni se mertek a nemzeti érzelmű, rendszerellenes csoportok. A nacionalizmus, liberalizmusellenesség, a faji, kulturális identitás megőrzésére való szándék és büszkeség, nemzeti összetartozástudat már a társadalom nagy részében jelen van és a nagypolitika színpadán is. Erre fél évszázada nem volt példa talán ilyen mértékben Európában. Kelet-Európa kormányai, de néhol Nyugat-Európában is egyesek, olyan nyilatkozatokat tesznek és tetteket sürgetnek, ami korábban csak kis „szélsőjobboldalinak” bélyegzett csoportok tettek. Természetesen ne legyünk olyan naivak, hogy ezt szívből teszik, sokkalta inkább érdekből, a hatalmon maradásért. Ugyanakkor fontos állomás ez, hisz a nép olyan mértékben radikalizálódott pozitív irányba, ami tényleges, helyes tettekre sarkalja a politikusokat. Az elvek és az érdekek lenyűgöző szimbiózisa ez. S még ha csak kormányunk és vezetőink hatalmon maradási pánikukban is, de olyan lépéseket tettek, ami az egész magyar társadalmat összerántotta és hosszú évtizedek után, egységesen tölthette el büszkeséggel kicsit a szívüket a hazájuk iránt. Az Európai Unió pedig recseg-ropog és ez lassan mindenkinek feltűnik. Az eddigi EU a szemünk előtt, napról-napra szűnik meg létezni. Persze nem véletlen, tervszerűen is a sötét erők hátterében egy Európai Egyesült Államok víziója lebeg, amelyre a menekültkrízist jól fellehet használni. Eddig azonban visszájára történtek csak az események. 

Eközben barátból ellenség, ellenségből barát lett. A lengyel vezetés elárulta az ügyünket és hátba döftek. Nem harcoltunk együtt és ittuk borunkat. Persze a lengyel kormányért ne az egész lengyel népet okoljuk, testvéri kapcsolatunk velük megmarad. „ Jedna kruna, dvije nacije” azaz Egy korona, két nemzet. Szól a horvát közmondás, ami több évszázados egységbe forrásunk alatt kristályosodott ki. Talán az egyetlen szomszédos ország, akivel nincs konfliktusunk és baráti viszony volt mondható. Eddig. A horvát kormány szintén soha nem látott alattomos módon jár el irányunkba. A kormány a néppel való elkülönítése természetesen azért ez esetben is áll. Eközben a szerb és horvát konfliktus kissé kiújulni látszik. Apropó szerbek…Akik magyarokat vertek Délvidéken és népirtást rendeztek magyarjaink között már a Világháborúban is. A ’90-es években pedig golyófogónak használták a vajdasági magyarokat. Most, egész jó viszonyt mondhatunk velük magunkénak. Ahogy a mindig is gyűlölt és mindkét oldalról soviniszta dühbe és atrocitásokba torkolló szlovákokkal is. Nem áll ki mellettünk úgy senki az EU és a migráció elleni harcban, mint a szlovákok. Ki hitte volna ezt pár éve. Csak a románok…ők maradtak a régiek, minden helyzetben ellenünk vannak. Azért van ami nem változik. De mára úgy néz ki, elég kevés ilyen dolog maradt.

Ennek az új honfoglalásnak sok jó vége persze nem lesz. De vannak pozitívumai, amit csak is egy külső ellenség tudott felébreszteni a magyarok és Európa posványos mindennapjaiba. Egyet kijelenthetünk: Ha jó, ha rossz lesz ebből annyi biztos, Európa már soha többé nem lesz olyan, mint eddig.
Horváth Martin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése