2015. november 15., vasárnap

Horváth Martin- Francia átok



Mindenki megrendülten áll a párizsi történtek előtt. Mindenki, köztük én is. Sajnos meglepődötten viszont nem. Tudtuk, hogy ez lesz. Mindenki tudhatta, sejthette. Nem ez volt az első és nem is az utolsó hasonló eset. A kérdés, hogy hány ártatlan emberélet kell még, hogy belássuk, mi folyik Európában?

Franciaország elátkozott szerepben alakít az újkori történelemben. Elátkozottsága a 18. századtól datálható, a sokat emlegetettet francia forradalom óta. Ez a történelmi esemény, mely elindította napjaink ideológiai-szellemi gyökereit. Ezek a szellemi-ideológiai csírák vezettek a 20. század legvéresebb történelmi eseményeihez, és vezetnek a 21. századéhoz is. Franciaország 1789-es forradalmában gigantikus lökést adott, hogy Európát, majd a Nyugati világot a sötét, materialista métely felé taszítsa. Ennek a mételynek a része az a vad liberális, egyenlőséget vizionáló, multikulturalizmus is, amely végleg romba dönti azt az országot is, ahol eszmei csírái gyökerezni kezdtek. 

Multikulturalizmus. Ez a mai kori, liberális, felvilágosult Európa nagy vívmánya. A nézet mely feltételezi, sőt tényként jelenti ki aggódó európai emberek millióinak, hogy bizony eltérő rasszok, kultúrák és vallások összekeveredése, békés egymás mellett éléssel megvalósítható. Az aggódó milliók Nyugat-Európában pedig évtizedek óta érzik a bőrükön, hogy ez nem így van. Az európai ember halála a vége ennek a nagy multikultinak. Rassz szempontjából és kultúra szempontjából egyaránt. A többi népek, Közel-Keletiek, Afrikaiak ugyan felülkerekednek demográfiailag már, de végső soron ebben a hatalmas kulturális olvasztó tégelyben minden résztvevő elveszti identitását. Egy szürke, nagy, minden gyökerét vesztett embermassza lesz.  Ezt legjobban a vezetők tudják. A Merkelek, Hollande-k, Junckerek tudják a legjobban. Európa önjelölt sírásói. De miért?

Sokan háborognak a migrációs válság alatt, hogy „az EU vezetői megbolondultak” és értetlenkednek, hogy lehetne ennyire ostobák. Nem ostobák és nem bolondultak meg. Vagy nem most és nem emiatt lehet őket annak nevezni. A migrációs válság egy pontos, összetett terv része. A terv mely Európát a francia forradalom utáni ideológiákra alapozva, egy nagy hatalmas Európai Egyesült Államokká kívánja tenni, a nemzeti szuverenitást felszámolva, a népek sokszínűségét és identitását megsemmisítve. Az 1968-as baloldali diáklázongások is ebbe az irányba vittek, amit Párizs szintén megtapasztalt. A ’60-as évek óta tartó bevándorlással pedig már régóta érzi a hatásait. Már akkoriban is történt terror akció, ahogy 2005-ben is volt szükségállapot, és az év elején a Charlie Hebdo-s incidensre is mindenki emlékszik még. A probléma nem francia probléma, Európai probléma. Franciaország jelene, az Németország, Nagy-Britannia jelene is. Valamint egész Európa szomorú jövője. Európát káoszba kell taszítani. A recept egyszerű. A sokszínű európai népek egy szuper-állam, kultúra nélküli égisze alá való bevonása igencsak nehézkes. Politikai eszközökkel, liberalizmus ide vagy oda, nem sikerült kellőképp. Ezekkel az őshonos népekkel nem tudta véghez vinni a politika, álságos akaratát. Ezért a társadalmát le kell cserélni. Etnikailag más népekkel feltölteni. Akik bevándorlóként eleve identitásukat részben elvesztett tömegek. A migrációt ezért segítik, és ezért tűnik nekünk minden lépése az EU-nak ostobának. 

Ezt azért fontos leszögezni, hogy ne ülhessünk fel a csapdájuknak. Ne a muszlimokat és bevándorlók tömegeit tegyük főfelelőssé. A céljuk, hogy feszültségek és gyűlölet legyen az európaiak és a muszlimok között. Ez pedig egyre inkább radikalizálja mindkét félt, és hamarabb esnek bele az Európai nemzetek polgárháborúkba. A polgárháborúk szétfogják őket szabdalni és nemzetállami mivoltuk felértékelődik, mind ezért, mind etnikailag. Ebből a káoszból kerül ki megmentőként a nagy Egyesült Európa mely erős kézzel, minden nemzetet egyesít. Távoli, fantazmagórikus? Lehet. Lehet, hogy annak tűnik, de annak tűnt a mindennapos terrortámadás víziója is egykor. Annak tűnt a milliós migráns konvoj is. Ettől még megtörténtek.

Háborúban állunk. De nem Európa és az iszlám áll háborúban. Az emberség utolsó maradványa áll harcban az EU vezetőivel, az őket pénzelő körökkel, amelyek egyben az Iszlám Állam pénzelői is. Európa mi vagyunk. Az európai értékek, hagyományok és kultúra őrzői. A vezetőink felülről, a bevándorlók belülről bomlasztanák ezt szét. Ne hagyjuk és ne legyünk naivak, őrizzük ezt a hatalmas értéket. Ne hagyjuk, hogy több száz ártatlan haljon meg, mire felébrednek népeink. Ez az Európa már nem az amiben mi felnőttünk. A gyermekeink, unokáink egy olyan Európában fognak élni, mely mindenhol, minden percben egy Párizs. Nem hagyhatjuk, hogy Európa ezt jelentse.
Horváth Martin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése