2017. május 7., vasárnap

S.D.- Az Egyház Anyja

Anyák napi „különkiadásunk” a már tőlünk megszokott módon, ismét egy szellemi témával foglalkozik, a keresztyén vallás berkeink belül, az emberré lett Krisztus édesanyával kapcsolatban. Először is leszögezném, hogy a cikk nem favorizálja sem a pápista bálványimádást, sem pedig a neo-protestáns gyalázkodást, hanem próbálja az elvárt, és jogos tiszteletet megadva, az evangélium tükrében bemutatni e kivételes asszony tulajdonságait, és azt a misztériumot, ami őt érdemlegessé tette arra, hogy mint az Egyház anyja, a legnagyobb kegyelemben részesüljék.
A Szentírás kevés helyen említi Máriát, de ez teljességgel érthető is, hiszen a középpontban mindig az Úr áll, nem az ő szolgája. És itt már ki is kell emelnünk azt a súlyos hibát ami eluralkodott a római egyházon az idők folyamán, miszerint súlyos torzulások hatására Szűz Mária egy elcsúfított, toldozott bálványalakja szépen lassan dominanciát szerzett, és átvette azokat a tulajdonságokat és feladatokat amik szigorúan az Urat illetik meg. Ennek oka minden bizonyossággal abban keresendő hogy az egyszerű, babonás népek akikben még mindig nem élt az igaz hit teljes tisztasággal, Szűz Mária alakjában saját pogány isteneik hasonmását vélték felfedezni, ahogyan mi magyarok is, Boldogasszonyt azonosítjuk mai napig Máriával. Ennek szellemi vonatkozásai pedig azt mutatják meg számunkra hogy nyilvánvalóan közelebb is állt az elvilágiasodott egyház és a földből élő parasztság akkori lelkületéhez ez a feminin, gondoskodó, világias lelkületű anyaisten, mint sem a Jézusi világidegen, világ mellett paradoxnak mondható, tisztán férfias és szellemközpontú szemléletmód. Tehát habár az emberek között kifejezett tiszteletet érdemel Szűz Mária, mégis a Szentírás is óva int attól, hogy a kellőnél több tisztelet övezze őt, ahogyan az alább található igehely is tökéletesen bemutatja ezt, mikor is Jézus határozottan kijelenti anyjának, és nekünk hogy Ő felette áll mindeneknek. Így tehát nem megalapozott az a pápista tanítás, miszerint Szűz Máriát egyfajta tisztelet feletti, külön imádat illetné meg. Szűz Mária alakját minden babonaságtól elvetve a maga tisztaságában, csakis az Írás alapján szabad magyarázni!

„Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: Nincs boruk. Mire Jézus azt mondta: Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem jött még el az én órám.”

Na de mégis milyen tulajdonságokkal rendelkezett Mária, hogy Jézus anyjává lett? A legismertebb tény hogy szűz volt mikor megfogant a Lélek által benne Krisztus. A szkeptikusok és túlracionalizált emberek számára viszont már bajosan elfogadható az a tény, hogy nem csak előtte, de utána is szeplőtlen volt és maradt. Hogy ez hogyan lehetséges? Biológiailag, fizikailag nem az. De mégis az. A vízen járás talán fizikailag helyálló? Vagy van valami, ami Istent korlátok közé szorítaná? Soha nem értem és nem tudom elképzelni milyen lelkület áll egy ilyen hívő ember szívében, aki ennyire kétségbe vonja a csodák valóságát. Na de a Szentírás nem említi, hogy Szűz maradt volna, szólhatna a valamennyire jogos ellenvetés. Mégis az intuíció és a józan elgondolás azt mondatja velem hogy Máriának szűznek kellett maradnia. Hogy miért? Egyrészt mert a szűziesség lelkiekben értendő főképpen, de annak testi jelképe sem sérült. Mert ő az új Éva. Az új nő. Mint tudjuk a megváltásra azért volt szükség, mert az ember bár jónak teremtetett, és meg volt a szabad akarata hogy az Urat szolgálja rendelése szerint, mégis az önszeretete arra vonzotta hogy a gonoszságot válassza, és tudóvá legyen, teremtmény létére. Ez a cselekedet vonzotta maga után a halált, azaz hogy az ember nem csak megromlott, de többé Isten nélkül képtelenné vált a jóra és magára az életre, amennyiben azt mint esszenciális értelmet vesszük. (Innentől az ember Krisztusig csak „vegetált”, vagy az Úr útját készítette.) Krisztus tehát az új Ádám, aki áldozatával és tökéletes voltával a bukott Ádám helyébe lép, mint univerzális idea, és kiemeli mint a bárka a hozzá tartozókat a halál özönvizéből, az állttal hogy testének részévé teszi övéit, és nem csak helyreállítja bennük az embert, de immár meg is gazdagítja az eredeti Ádámságot az örök élet gyümölcsével, valamint megtisztítja a tudás gyümölcsét a megigazulás tisztaságával. És ha Ő az új Ádám, kell egy új Éva is. És mint ahogyan Ádám részéből lett a nő, úgy lett Máriából saját fia alávetettje. Ahhoz tehát hogy az új Ádám bűntelen magja kikelhessen, ahhoz az új Évának is szeplőtlennek és minden tekintetben bűntelennek kellett lennie. Hiszen nem nő tökéletes virág, terméketlen földben. Így hát elmondható hogy Mária legfőbb jegye a szeplőtlenség, minden téren, melyet Isten kegyelméből elnyert már a megváltás előtt, hogy így megtisztítván lehessen a kegyelem eszköze. Tehát két bűntelen ember élt, Mária és Jézus. Márpedig a bűntelenség itt már nem csak az egyszerű megfelelést jelenti, hanem a tökéletes Istenszolgálatot. És mint ahogyan Jézus is az Atya tökéletesen szolgálata közben nem alapított családot, nem vett magához feleséget, hiszen szeretete tökéletesen Istenre összpontosult, teljes elméből, teljes szívből, úgy Máriához is illendő és elvárt, hogy hasonló módon csak fiát és Urát szeresse, és e szeretet olyan nagy legyen, hogy szűzi tisztaságát soha ne adja másnak, még férjének, Józsefnek se. Hiszen a szexualitás a szeretet kifejeződése, ahogy egymásba olvad a két lélek a szeretetben. Márpedig aki igazán tökéletes az csak az Istennel él ilyen egybeolvadó szeretetben, és már nem jut ilyen típusú szeretet egy szeretőnek sem. Pál is erről beszél mikor a szüzesség kérdését feszegeti. Ahogy ő is megmondta a tiszta szexualitás sem bűn, hiszen megnyilatkozik benne a tiszta, Isteni szeretet, de annál tökéletesebb fokú, ha szűzien ezt a típusú szeretetet is az Úrra fordítjuk, de erre nem mindenki képes. Tehát végezetül kijelenthető hogy Szűz Mária igenis jogosan mindenkori, szeplőtlen, tökéletes nő. Épp ezért nagy bűnt követnek el azok az új-protestánsok akik valamilyen komplexustól vezérelve folyamatosan alacsonyítani, és gyalázni akarják Máriát, makacsul elzárkózva az Szentírás tisztaságától, radikalitásokba fordulva, akár a pápisták.

Arról kevés szó esik a Bibliába hogy Mária pontosan hogyan nevelte Jézust. De ez igazából magából következő tény. Mint tökéletes nő, biztosan gondoskodó volt, szeretet teljes, alázatos lelkületű, kiváló anya. Minden nőnek tehát fő példaképe kell legyen Mária, az élet minden területén. Mi nekünk pedig hálásnak kell lennünk ha édesanyánk hasonló kegyelmi ajándékokkal nevelt bennünket, ne csak egy napon, hanem lehetőleg az év minden napján!

S.D.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése