Megértés

 A világunk rosszul működik, ezt tapasztalhatjuk. Egyik kulcsfontosságú eleme, hogy egy társadalom jól működjön, az a megértés. Ez alapvető emberi mérvadó. Ennek a hiánya csak káoszhoz vezet. Márpedig a világban a megértés hiánya az egyik elem, amely a rendszer helytelen működéséhez vezet. Képes szét rombolni kapcsolatokat, családokat, társadalmakat. Mi a megértés?

 Használható tudás szerzése. A világ egyes dolgai közötti összefüggések megismerése. Az egymással való kommunikáció egészséges működése. Ha a megértés kiveszik egy emberből, akkor az emberek nem tudnak kommunikálni egymással és ez csak viszályokhoz vezet, nem épít, hanem rombol. Az az egyik alapvető elem, amiért jelenlegi állapotában tart a világ. Ez tapasztalható a mindennapi életben. A megértés hiánya azt okozza, hogy az ember nem tudja megszerezni a hasznos tudást az életében, csak a haszontalant képes. Nem tudja felismerni az ok-okozati összefüggéseket. Ha egy olyan ember, akibe szorult némi megértés, kommunikálni akar egy olyan emberrel, akibe nem, akkor ez a fajta kommunikáció semelyik félnek nem fog kedvezni. Ilyen módon nem lehet eszmecseréket folytatni és tanítani. Fontos kiemelni, hogy a megértés nem egyenlő az egyetértéssel, de lehet kulturáltan kommunikációt folytatni a másik féllel, úgy hogy kölcsönösen odafigyelünk a másikra, átgondoljuk, amit mond, mielőtt letámadnánk azt, degradálnánk. Ha a megértés útján kommunikálunk egymással, abból mindkettő fél tanulhat a másiktól és így a világunk fejlődik. Nem kell feltétlen egyetérteni a másikkal, de ha tartósan nem egyezik meg a felek véleménye egymás között, akkor nem kell erőltetni azt és lezárni úgy, hogy, rendben van, köszönöm a véleményed, ebben sajnos nem értünk egyet, ha te így látod, tiszteletben tartom. A megértés hiányának a forrása az előítélet, annak a forrása pedig te magad vagy. Sajnos sokszor tapasztalom, hogy bizonyos emberek, úgy támadnak bármiféle témát, hogy arról semmit sem olvasván, azt nem ismervén próbálják meg támadni. Nem vizsgálják azt meg, előítéletesen állnak hozzá. Ez esetben a megértés hiányáról beszélhetünk, mivel nincsenek olyan érvei, amivel bizonyítani tudná a maga igazát, de azzal próbálnak meg degradálni, hogy nem tudod azt bizonyítani. Ilyen módon saját maguknak mondanak ellent.

 Ha vitába bocsátkozol egy olyan emberrel, akibe nem szorult egy csepp megértés sem az adott témát illetően, akkor mondhatsz neki bármit, elé tehetsz bármiféle írásokat, kutatásokat, azokat nem olvasván is csak a maga igazát fogja hajtogatni, mivel nem szorult belé megértés. Egy példával is lehet ezt illusztrálni. Vegyünk csak egy szerelőt és egy gyereket. A szerelő elvégzett egy tanfolyamot, vagy éppen megtanult gépeket szerelni az életében. Ő érti, hogyan működnek a gépek és hogyan kell kijavítani a hibákat. A gyerek mondjuk még életében nem látott gépet. A szerelő próbálja tanítani a gyereket. Ennek 2 végkimenetele lehet. A gyerekben van megértés. Ez esetben a gyerek először nem fogja átlátni, hogy mit hogyan kell állítgatni, nem is tudja elképzelni, hogy az alkatrésziekből, hogyan lesz egy működőképes gép, talán még hülyeségnek is fogja vélni, de mivel van benne megértés, így tanítható és egy idő után már ő is át fogja látni és akkor csak nevetni fog régi önmagában, hogy de tudatlan is voltam, most viszont már értem. A 2. végkimenetel, ha a gyerekbe nem szorult megértés. Ez esetben, a gyerek sosem fogja megtanulni, hogyan kell megszerelni egy gépet, mert nem tanítható, emiatt csak összeveszni fognak egymással és a gyerek továbbra is hülyeségnek fogja vélni,amit a szerelő csinál. Személy szerint nekem alig van néhány ismerősöm, akikkel megfelelő módon lehet eszmecserét folytatni. Valahogy mindig megértjük egymás álláspontját, de ha nem is értünk egyet, tiszteletben tartjuk a másikét. Nem csak arra vagyunk képesek, hogy a szőnyeg alá söpörjünk minden témát, hanem általában, addig osztjuk egymás nézőpontját egymással, hogy melyikünk álláspontja a reálisabb. Biztosan van másoknak is ilyen ismerőse, barátja, lelki társa, csak hát ritka, mint a fehér holló, ebben a zűrzavaros világban. Találkoztam már olyan emberekkel is, akikről tudtam, hogy nálam jóval jártasabbak a témában és mivel van bennem megértés, sokat tanultam tőlük és voltak olyanok is, akik tőlem tanultak. Olyannal is összehozott már a sors, akinek a tudás szintje jóval magasabb volt, mint az enyém, így én nem voltam képes megérteni őt, de mivel ezt én fel tudtam ismerni és elismerni, ezért tisztelettel váltunk el egymástól. Tudomásul kell venni, hogy vannak olyan összetett dolgok, amelyeknek a megértése, rengeteg ismeretet igényel, és ezek egymással ok-okozati összefüggésben vannak, mint egy puzzle, ha egy puzzle-t rossz helyre teszel, akkor hibás lesz a kép, ha hiányoznak darabkák, akkor pedig hiányos. Az ilyen dolgok megértése, rengeteg türelmet, időt és energiát igényel, de erre majd az összefüggések című írásomban fogok kitérni. Én már megértettem a megértést. Értsd meg te is, mert ez egy egészséges társadalom alapköve.

Hegyi István

Serfőző Dániel - A szexus tradicionális felfogása

Androgünosz. Jelentése: a ma ismert két nem tökéletes egysége. Ying és Yang harmóniája. Nem Hermafrodita, ugyanis az androgünosz esetében igaz, hogy mindkét nem jelen van, de ezen felül egyensúlyban áll. Semleges, mint a női, mind a férfi nem felé, ám a nemek feletti egység és nem a nem alattiság értelmében.

"Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket."

Tehát Ádám, az első ember, akit Isten még teljes mértékben a maga képére teremtetett, még androgünosz volt, azaz férfi és nő egyben. Egész addig ameddig a magány létrontása tovább nem osztotta őt, ezzel kiszakítván belőle Évát, az ő másik felét. Ezzel lett Nap és Hold, Szolaritás és Lunaritás, férfi és nő. Különváltak férfi és női értékek, erő, rend, spiritualitás és gondoskodás, teremtés, természet. És a szakadék csak nagyobbra nyílt a két nem között, ma már a történeti idő előttiség homályába vész mikor volt utoljára egységbe a két nem, azóta csak harcban állnak a megférhetetlenek egymással. Csak vizsgáljuk meg a civilizációs formákat, ahol egyik vagy másik nem mindig tiportatott, igaz a "gyengébbik" kevésbé volt uralmon: messzemenően férfi uralt a muszlim kultúrkör, a héber és ezt a vonalat követvén a keresztény, női domináltságú értékeket Leszbosz szigetének kultúrája őrzött. De a legújabb kor is felvette a lunáris jegyeket: szociális orientáció, demokrácia, liberalizmus. Ám ezekről már volt szó a "Szoláris és Lunáris Állam" című írásomban, amihez az alapot Southgatetől és Evolától kölcsönöztem. Most inkább közelibb távlatokban gondolkodjunk.

Hogyan állítsuk vissza az egységet? Erre szolgál a szexus. A szeretkezés célját a materialista gondolkodás a fajfenntartással kapcsolja össze, fő céljának az utódnemzést tartja és emellett természetesen gátlástalan kéjforrásnak veszi. Ezzel szemben az aktus egy szertartás, egy liturgia ahol a két fél eggyé lesz, összefonódik, a gyönyör csak ennek a transzcendens felemelkedésnek az eredménye, pont úgy ahogy az utód foganása, a két fél szerelmének termése, gyümölcse, összértékeik egybefonódása és kicsapódása a létbe. A házasság Szentsége ebben a pillanatban realizálódik teljesen. Nem véletlen hogy az egyház tiltja a megpecsételés előtti együttlétet, hiszen ennek hiányában a szexus csupán profán és eredménytelen. A paráznaság eme Szentség sárba tiprása, csupán a testi kéj drogszerű addikciója, amit végtelenségig üldözhetsz, szomjad nem oltódik hanem erősödik, ami egyenesen vezet a devianciákba, ahol kétségbeesetten kutatod tovább a szomj elfojtásának lehetőségét, ami rövid ideig bekövetkezhet, de többszörösen tér vissza a szomj démona. Ez a dekadens útkeresést és süllyedést tapasztalhatjuk elsötétedett korunkban ahol a pornó ipar elfogadott, a maszturbációt egészségesnek mondják, és a házasság Szent kötelékét már egynemű párok is felvehetik. A szex nem mindig volt olyan durva és koszos, mint jelenlegi formájában, különböző tradíciók úgy tartják, hogy magasabb korszakokban a férfi puszta gondolatával egyesült a nővel, a létrontás következtében aztán már szemkontaktusra, érintésre, majd ölelésre volt szüksége, és így jutottunk el a közép sötét kori formához, amivel ma élünk. Ma már az egyesülés sem teljesedhet be igazán, az ember megbomlott nemi arányokkal születik, a férfiak túl sok nőt tartalmaznak és fordítva. Ezért olyan nehéz megtalálni manapság a teljesen illeszkedőt, hiszen most már nem biztos, hogy csak két fél rész kell, lehet már háromnegyed és egy negyed. Ennek a degenerációnak köszönhető, hogy a legtöbb kapcsolat manapság működésképtelen. Ezt tovább rontja a nemek természetellenesen kialakult taszítása is. Feminizmus és Sovinizmus, amely valamely nemet alsóbbrendűnek gondolja, vagy egyenlőnek titulálja, mindkettő hamis. Férfit és nőt nem lehet egymáshoz hasonlítani, mindkettőt saját Ideáljához kell igazítani és mind két nem dolga szintén e idea elérése. Ha összevetünk csak megcsaljuk magunkat, hiszen valóban felsőbbrendű a spiritualitás, de ugyan mit tehetne a létezés és természet kapaszkodója nélkül? E kettő két külön, mégis egy nagy egység, és csakis az egységben lehet egyenlő. Az egyesülést ma már aszkézisnek kell megelőznie, ahol leépítjük teljesen nemünk és nemi tulajdonságaink, majd tisztán az ideát töltjük magunkba újból.

Ezen ősi tudásra alapozva érhető el csupán jelenlegi korunkban a Szent kapcsolat. Más út nincs.

Serfőző Dániel

Vélemény az illegális bevándorlásról

Az elmúlt hetekben sok vitának lehettem részese és rengeteg véleményt ismertem meg a kérdésbe mindkét oldalról így hát elérkezettnek látom az időt arra, hogy magam is megszólaljak az ügyben. Ha visszaemlékszem a beszélgetéseimre a téma általában olyan dolgok körül forgott miszerint: Ki okozta a problémát, kik az igaz vesztesei vagy nyertesei az ügynek, milyen hatalmi érdek áll az ügy mögött.. sokszor előszokott az is fordulni, hogy beszélgetőtársaim Isten vagy legalábbis a világ valamennyi vezetőjének szerepébe képzelik magukat és gondolatban egy csapásra meg is oldják a problémát elképzelhetetlen és kivitelezhetetlen módon...Illetve gyakori momentum a különböző híreken és videókon való felháborodás. Senkit nem megsértve hanem inkább jelzés ként állítom, hogy ezeket a témákat boncolgatni felesleges és energiapazarló.

 Kész helyzet elé vagyunk állítva és ennek megfelelően azt kell inkább vizsgálgatni, hogy mi magunk ebben a helyzetben mihez fogunk kezdeni vagy ha már ebből a válságból kilábaltunk érdemes lenne szemügyre venni hogy mi mint magánemberek mit tehetünk azért, hogy ne ismétlődhessen meg hasonló, kezdve a felelős környezettudatos életmódtól a korrupt és tisztázatlan hátterű politikusok mögüli kihátrálásig. De ne szaladjunk ennyire előre! Mit is tehetünk ebben a helyzetben amivel megteremthetjük a biztonságunkat, elősegíthetjük fennmaradásunkat és a problémát is kezelhetjük? 

Liberális füleknek talán nem tetsző módon elsősorban a terrorfenyegetettséget kell észlenünk. Tudnivaló ugyanis hogy ellátórendszereink közműveink és amúgy életvitelünk igen igen sebezhető akár egyetlen okosan kitervelt merénylet is előidézheti azt a szituációt, hogy bizonyos rövidebb-hosszabb időre áram víz vagy élelmiszer nélkül maradunk. Hozzáteszem: én magam nem számítok összeomlásra, legfeljebb fennakadásokra. Mégis gondoskodjunk tehát mind arról, hogy megfelelő készletekkel és alternatív energiaforrásokkal rendelkezünk. Ennek részletezésébe nem megyek bele. Mindenki egy kis energiaráfordítással megvizsgálhatja hogy mi az amit ennek a célnak az érdekében tehet a saját feltételei mellett. Ezzel természetesen nem pánikot szeretnék kelteni, gondoljunk csak bele az, hogy ilyesmivel számolnak az emberek természetes. Nagyapáink idején még mindenhol minden háztartásban létezett és akinek nem ismerős annak most örömmel vezetem be a "Spájz" avagy "Éléskamra" fogalmát. De ha az oroszok vagy aktuálisabban a bevándorlók "Már a spájzban vannak" az se árt ha a házunkon lakóhelyünkön kívül is van élelmiszer-tartalék. Tegyük félre a prűd kispolgári "Atya Isten ilyenről ne is beszéljünk" hozzáállást és továbbra is nyugodtan és nem pánikolva tegyünk meg ennyit magunkért első lépésben.

Ha a közvetlen veszélyen túl vagyunk vagy sikerül elkerülni remélhetőleg a következő kihívás alól már nem lesz felmentés. Szembe kell néznünk a burjánzó idegen kultúra és vallás térhódításával. Direkt nem bőrszint vagy fajt említek, mivel az efféle hozzáállást tudománytalanak és megalapozatlanak tartom. Jobboldali orgánumok kultúrák párviadaláról szóló gondolatai viszont fedik a valóságot. Ennek megfelelően nekünk is ugyanazt kell tennünk mit a jövevényeknek ha továbbra is nyomot kívánunk hagyni a világba mint európai keresztény értékrendű vagy épp vallásos keresztény közösség illetve, mint egyes nemzetek tagjai. Ápoljuk jobban tehát vallásunkat és kultúránkat, ássuk bele mi is magunkat az efféle dolgokba és szilárdítsuk meg identitásunkat mi is. Egy ilyen versenyszituáció akár még teljesen pozitívan is elsülhet. Az semmiképp nem megoldás, hogy a másik felé kultúragyakorlásán felháborodunk. Biztos vagyok benne hogy akik ilyen hobbikat űznek leginkább saját magukat szégyenlik amiért ők maguk elveszítették kapcsolatukat a gyökereikkel Istenükkel. Nem kell szégyenkezni hanem meg kell tehát keresni ami elveszett. Akár még lehetőséget is találhatunk ebben a szituációban a tanulásra illetve magunk és a már újfent kiépülő kultúránk gazdagítására. 

 A munkaerő piacon is szembetalálkozhatunk a jövevényekkel. Itt is a saját portánk söprése a lényeg mivel már eleve nem lenne szabad egy olyan rendszertől munkát és az élet feltételeit elvárni ami kizsákmányol minket és akár a nyakunkba ültetné az egyébként részben tanult vagy valamihez értő bevándorlókat. Ha nem látjuk hogy a hóhérunk etet minket évtizedek óta valóban a bevándorlók tűnhetnek hibásnak és rossz szándékúnak. Netán még szorgalmasabbak is nálunk? Nosza! A mi népeink építették fel mindazt amit ma a világ civilizációnak gondol vagy elérni igyekszik. Úgy tűnik tehát hogy újabb iparos munka vár kezeinkre. Így megelőzhetjük az is hogy bárki bármit is megegyen előlünk. Szorgalom ,türelem, nyugodt magunkhoz méltó viselkedés kell hogy jellemeze az elkövetkező időket tehát. Magam az felsoroltakhoz fogom tartani és biztatlak titeket, hogy legyünk egymás segítségére ebben. Ez még nem akkora probléma amit együtt vagy akár a magánélet szintjén ne tudnánk áthidalni!

Sárkány Zsombor