Sárkány Zsombor- Metro 2033

A poszt-apokaliptikus világképek és a disztópikus jövő ábrázolása manapság egyre elterjedtebb és egyre esősebb szimbólum. Ez alapvetően annak köszönhetőek, hogy az emberek sok problémát észlelnek és fognak fel, de ezek nem érintik annyira az egyént, mint eddig a történelem során, hanem sokkal globálisabb jelegűek. Ezt az ellentmondást dolgozzuk fel ezekben az irodalmi művekben és egyéb formáiban a kultúrának és szórakoztatásnak. Ezek a negatív jövőképek már előrevetítik azt a kort, amikor a problémák kicsúcsosodtak egy katasztrófába. A társadalom valamennyi szabálya a hátunk mögött marad és alkalmunk nyílik megtekinteni a probléma forrását, azokat az emberi viselkedéseket és társadalmi reflexeket, amik az ábrázolt jelképes katasztrófához vezettek. Nincsen ez másképp a műfaj állócsillagával se, a hazánkban 2010-ben megjelent Dmitrij Głuchowski orosz író által elkövetett Metró 2033 c. alkotással se. A történetről röviden és spoiler mentesen: a totális atomháború utáni Moszkvában járunk, egészen pontosan a világ legnagyobb nyilvános óvóhelyén a Moszkva alatti metróhálózatba. A történet szerint a felszín lakhatatlanná vált, a levegő mérgező és minden féle korcs teremtmény lakja a város romjait. A metróállomások, amiből van bőven városállamokként funkcionálnak és minden vallás és politikai nézet képviselteti magát a kultuszt követő törzsektől a jehovistákig valamit a magukat a „Negyedik Birodalom“-nak nevező fasisztáktól a kommunista „Vörös Vonal“-ig. Így a Metro tulajdon képen világunk lekicsinyített modellje ként működik. A történet során lehetőség is lesz minden szegletét megismerni ennek az allegorikus világnak a főhős Artyom társaságában, aki az otthonát jelentő állomást igyekszik megvédeni a felszínről leszivárgó különös emberszerű lényekkel szemben. Vegyük tehát „Az Út“ az Odüsszeia és a „Piknik az árokparton“ vagy ismertebb nevén a „Stalker“ keverékét. A súlyos atomszféra a világvége utáni kiüresedett lélek érzete, amivel a mű operál megadja az alaphangulatot. Minden metróállomás egy-egy erkölcsi tanmese állomása is egyben akár az Odüsszeia görög szigetei, és mindez fűszerezve a „zóna“ veszélyeivel és a radioaktív sugárzás misztikumával. Fontos motívum még az is hogy Artyomnak nem igazán van markáns személyisége, ő maga egy teljesen alap emberi értékekkel rendelkező tapasztalatok nélküli srác, akivel könnyű azonosulni. Azonban mindig kap egy útitársakat, akinek annál markánsabbak az elképzelései a világról. A kő kemény katona, aki a fegyvere irányzékán keresztül lát mindent, a bogaras filozófus, aki igyekszik megérteni a dolgokat és összhangban élni velük a bohém gengszter és a régi világot megőrző pap mind-mind útitársai lesznek Artyomnak és rajtuk keresztül is megismerhetünk néhány örök emberi vonást. A dolgok sokszínűségéből végül a mű állásfoglalása is megszületik, amivel vagy egyet értünk vagy nem, de ez is csak hozzáad az élményhez. A Metró 2033 egy érvényes súlyos atmoszférájú és kemény mondanivalójú, de mégis könnyen és élvezettel befogadható kaland. Annál is inkább javaslom elolvasását, hiszen a mű nem csak önmagában értékelendő, hanem vállalta egy új „párhuzamos univerzum“ felalítását. A világ minden pontján élő írók és rajongók alkotnak kisebb nagyobb írásokat különböző műfajokban és stílusban. Ifjúsági irodalom-e első sorban a Metró 2033? Tény hogy a fiatalok kedvence akció fim szerű tálalása miatt, de az idősebb generáció tagjai talán több mindent is észrevehetnek benne, ami az előző rendszerben szocializálódott emberek számára releváns így nem feltétlen tekinthetünk rá korosztály specifikus darabként. Végső soron a regény katarzisa és egész világa sok mindent adott nekem, az atmoszféra súlya alól kész öröm kiszabadulni a hétköznapokba, és soha nem gondoltam volna, hogy lehet így örülni a tiszta levegőnek vagy pusztán a napsütésnek. Ezért ezeket az élményeket és a kalandot meleg szívvel, ajánlom mindenkinek!

Sárkány Zsombor

Horváth Martin- A fény diadala: Karácsony

Közeledik a karácsony és ilyenkor mindenki emlegeti sűrűn a „szeretet ünnepét”. Mégis nagyon kevesen tudják valójában mit jelent. Na persze nem a híres klisékké vált szöveget akarom mondani, hogy nem az ajándékról szól stb. Ezeket mind tudjuk, persze a többség akkor sem tesz ellene. Az ember addig ezt is fogja tenni amíg szellemi téren nem teszi rendbe magát. Legyen ez most egy kis szellemi frissítés.

Elsőnek vegyük a karácsony elengedhetetlen elemét, ami szinte minden nyugati és sok más kultúrkörbe tartozó családban is megtalálható ekkor: a karácsonyfa. 24.-én díszítjük általában, boákkal, díszgömbökkel, magyar sajátosságként szaloncukorral. A csúcsdísz pedig általában csillagként a tetejére kerül. Teszem fel miért? Többnyire nem firtatják mit is keres a szobában egy feldíszített fa. Nos, mivel a nyugati karácsony a keresztény ünnepkörben gyökeredzik, így elválaszthatatlan Krisztus születésétől.

Krisztus pedig miért is jött a világra? Hogy meghaljon az emberek bűneiért, megváltani minket. Honnan is ered ez a bűn? Az eredendő bűn az első emberpár engedetlenségéből fakad, mikor is a tiltott gyümölcsből ettek, a paradicsomi fáról a kígyó(vagyis sátán) sugallatára. Nem nehéz kitalálni, a karácsonyfa ezt szimbolizálja. A díszek, gömbök amelyek régen valóban gyümölcsök is voltak, a tiltott paradicsomi gyümölcsöt szimbolizálják. A szalagok, boák a fán tekergő kígyót. A csúcsdísz pedig Krisztus eljövetelére utal. Érdekes, hogy ezt a negatív dolgot állítjuk fel ekkor, de ha belegondolunk talán mégsem. Hisz Jézus pont ezért jött el, hogy ettől a bűntől megszabadítson bennünket. A karácsonyfa a remény szimbóluma, a megváltásé. Nem véletlen, hogy január 6.-án pedig lebontjuk a fát, vízkereszt napján. A napon mikor Jézust megkeresztelték. A keresztség tisztelete ez mely lemossa a bűnt, diadalt arat felette, így a bűnbeesés fájának, magának a bűn jelképének is mennie kell. 

A fenyőt egyébkén német protestánsok kezdtek állítani először, nem meglepő hisz télen már csak ez volt zöld. De az örökzöldek tisztelete a pogány germán világban is virágzott. Itt az újabb kérdés, hogy miért pont akkor van karácsony amikor? Télen hidegbe. Na, nem azért mer Krisztus ekkor született. Krisztus születésének ideje nem ismert. Ellenben a pogány ünnepek december 21. után kezdődtek. December 21. az év leghosszabb éjszakájával rendelkezik, ez a téli napforduló miután minden nappal hamarabb világosodik. Ezért a pogány népeknél december vége a Napisten ünneplését tette ki, nekünk magyaroknál is a fény ünnepe volt. Rómában, ahol pedig a kereszténység bontakozott december 25. a Mithrász-kultusz fénypontja volt. Ekkor ünnepelték Mithrász diadalát a sötét felett, tehát szintén Napisten és fényünnep. Persze Mithrásznak tulajdonítottak néha olyan tulajdonságokat is mint szűztől való születés és megváltóként is tekintettek rá. Igen, ismerős lehet a történet. Ezekre a pogány ünnepekre pedig rárakták a keresztény megváltó születésének ünnepét. De hát nem is probléma ez hisz az ünnepek eredeti lényegéből nem igazán vettek el semmit. Sőt Jézus azt mondja „én vagyok a világ világossága”. A fény ünnepe ez is, a remény az új élet. Amikor a fény, világosság diadalt arat a sötétség felett. Vagyis a jó, az igaz felülkerekedik a gonoszon. A karácsony valójában ezt jelenti.

Nem számít, hogy ősi fényünnep vagy Krisztus születése, a lényege egy és ugyanaz. Van kiút, van megváltás és remény mindig. Nem marad semmi rossz sem örökké, mert a sötét a gonosz nem győzhet. Így ilyenkor, de egész életünkben is, de legfőképp most győzzön bennünk is a fény, arasson diadalt a sötétség felett, ami a szívünkben él. Minden hosszú, sötét, rossz után jön, ha lassan is de egy jobb, boldogabb, világosabb korszak, mind a világban, mind a lelkünkben egyaránt. Ez a karácsony.

Horváth Martin

Horváth Martin- Baljós árnyak

Európa a klasszikus politikai paletta értelmében erősen jobbra tolódik. Magyarország ennek a folyamatnak éllovasa. Sokan, akik hagyományos értékeket vallanak örülnek, ovációval a lelkükben tekintenek erre a folyamatra. Bár némely esetekben és tekintetben lehet is, a helyzet ennél sokkal komplikáltabb. 

A dróton rángatott politikai pártok közül a jobboldaliak, nemzeti jelzővel illetettek sokkal veszélyesebbnek tűntek mindig is számomra. Azon egyszerű okból, hogy míg a baloldal, a liberálisok nyíltan a tradicionális értékek ellen szólnak és a társadalom alappillérei ellen destruktívan állnak ki, addig a jobboldal ugyanezen társadalom jóérzésű részével cinkosan összekacsint, s eljátssza mintha ő lenne a hagyományos értékek védelmezője és képviselője. A jelenlegi helyzetben, mikor bebizonyosodott  a liberális politika csődje, a baloldali értékek vagy bevégezték céljaikat, vagy eddig megszokott politikai úton már nem képesek rá, egyértelmű Európa népeinek jobbra tolódása. Azonban míg ékes szavakkal csiklandozzák füleinket, s Isten nevével melengetik lelkünket, két ilyen álhazafias ömlengés között nyissuk fel a szemünket is. Mert akkor láthatjuk, hogy ez a fene nagy nacionalista tempó bármilyen üdítő retorikával bír, egy mérhetetlenül centralizált, elnyomó államot épít. Központosított vagyonok, cégek. Nagyrészt államosítva, ami pedig nem, az az új arisztokrácia földbirtokos és egyéb vállalkozó cimborák tulajdonában landol. Az eredmény ugyanaz. Centralizált hatalom, irányítás, végrehajtás. Szólás, gyülekezési és sajtó szabadság korlátozás. Noha nagy része nem is probléma, mert ugyan kinek hiányoznak a vad-liberális öngyilkos gondolatok a közéletből, de ez nem csak arra terjed ki, vagy fog kiterjedni. Ne feledjük, ha még jó szándék is vezérli újdonsült hazafias politikusainkat, a tevékenységük egy problémát biztosan hagy maga után. Ha elkerülnek a hatalomtól, leváltják, megpuccsolják őket akkor az államszervezet már ebben a diktatórikus állapotban marad. Abban a pillanatban mikor nem ugyanaz a fej irányít már, könnyen lesz ebből a centralizált államból, hagyományos értékeink, nemzeti identitásunk ellen irányuló baloldali diktatúra is.

Ha Európa jobbra tolódik és egy konzervatívnak mondott, nacionalista retorikájú kormányzás "menti meg" az EU-t, pártunk és kormányunk vágya szerint, akkor tányéron kínálják a kultúraromboló háttérerőknek az egységesített irányítású kontinenst, amit csak egy vezető réteg lecserelésével a céljainknak megfelelően irányíthatnak egy ilyen struktúrában. Megspórolják a munkát amit nyíltan anti-tradicionális értékekkel akartak volna elérni, az államok, Európa egyesítését. Akár egy jól kitervelt taktika része is lehetne az egész, s elvégre Merkel is már 2012-ben Európai Egyesült Államokról álmodozott, holott a jobboldali, konzervatív Néppárt tagja. Ahogy sokak által a Nyugat ellenpólusaként aposztrofált Putyini Oroszországban egy fejcserés támadással ismét Szovjetuniót lehetne faragni. A centralizációnak- bármily nemes, nemzetvédő szándék is vezérli- ez a nagy átka. Már pedig ha nemes szándék vezérli, a háttérerők mindent megtesznek, hogy kihasználják ezt. Amennyiben előre kitervelt...úgy tenniük sem kell semmit, már fut  a program. 

A párizsi terrortámadás után egy fontos törvény született amely jelentősen korlátozza a gyülekezési szabadságot. A migránsválság hatására a szabad mozgásunk lekorlátozódik nekünk is, a terrorveszélyre hivatkozva egy sor törvényt fogadnak el amivel jobban figyelnek meg mindenkit, vagy kutatnak át, vagy akár börtönöznek be igen laza indokokkal. Ezt az Egyesült Államokba már elkezdték elég erősen 2001 után. Mi pedig ujjongunk, örülünk, hogy egyre több a kamera, a rendőr, a katona a városainkban szép gépkarabélyokkal és így nagyobbnak érezzük a biztonságot. Valójában szépen, lassan szokjuk meg a fegyveres karhatalmat,  mindennapivá válik, a lehallgatásunk, megfigyelésünk megszokás lesz és megtanuljuk hol, mikor, mit mondhatunk és mit nem. Nem nyomnak el... elérik, hogy mi kérjük, hogy nyomjanak el bennünket. 

A nagy Star Wars lázban én is újranéztem a kétes hírnevű előzmény-trilógiát is. Szöget ütött fejembe a gondolat erről a nagy hasonlóságról. A kancellár maga idézi elő a Köztársaság válságát, maga szervezi a szakadárokat, míg a Köztársaságban megmentőként tekintenek rá, ezért több jogkörrel ruházzák fel, hadsereget szerveznek a védelmükben stb. Ahogyan a világ vezetői ott a függönyök mögött szintén maguk pénzelik az Iszlám Államot, hozzák létre a terrorizmust. A nép pedig önként kéri szabadságjogai megkurtítását és az hatalom jogkörének kiszélesítését félelmében. Egy szép napon aztán a sok félelem, kínlódás és háború után a béke és a rend nevében kikiáltják a Galaktikus Birodalmat. S ahogyan Padmé kisasszony mondja: "Így száll hát sírba a szabadság, tapsvihar közepette".

Vérfagyasztóan hasonló, valós és közeli a való életünkben is e kor, ami nagy léptekkel lohol felénk. Addig is mindenki maga döntse el ott a jobb és baloldalon egyaránt, hogy ehhez ki fog tapsolni és ki nem.

Horváth Martin