2018. február 26., hétfő
2018. február 11., vasárnap
Horváth Martin- A Becsület Napja margójára
A Budapest Pride után szintén
személyesen is elmentünk és megnéztük, most a Becsület Napja néven híressé vált
szélsőjobboldali rendezvényt. Illetve az ellene bejelentett Antifasiszta demonstrációt
is. A soha nem létezett magyarországi antifasiszta mozgalom gyér jelenlétében
nem csalódtunk, de mindkét fél roppant szolid eseményt dobott össze. De mit is
vártunk volna, mikor a klasszikus szélsőjobboldal az Orbán-rendszer alatt úgy
érezheti, hogy vakumként szívja el a levegőt előle a nagypolitika. A Magyar
Nemzeti Arcvonal amely az első nemzetiszocialista szervezet volt a
rendszerváltáskor és elsőként rendezte meg a Becsület Napját 1997-ben, előbb eljelentéktelenedett,
majd bolsevizálódott, kettészakadt és végül egyik ága elsorvadt, a másikra
pedig Győrkös rendőri razziás balhéját követően a felszámolás várt. A másik
nyíltan hungarista szervezet a Pax Hungarica Mozgalom pedig 2017-ben mondta ki
megszűnését. Így a sajtóban neonáciként illett rendezvény, mostanra
nemzetiszocialista szervezet nélkül maradt. Az meg engem lepett meg a legjobban, hogy a
Magyar Gárda kitudja hányadik szakadásának és verziójának még léteznek tagjai
és képviselete. De igazából csak a HVIM és farkasai, betyárjai vannak talpon a
vidéken. Semmi botrány amely kiverné a liberális médiánál biztosítékot, se egy
nyilas induló, se egy Waffen-SS éltető beszéd, nyílt vagy burkolt zsidózás,
félreérhető NS jelképek. Semmi liberális szívnek provokatív jelenség.
Fotó: Népszava
Mindennek ellenére a kordonoknál
megjelentek a vörös-fekete, anarchia jeles antifasiszta szólamokat skandáló,
doboló, füttyögő partizánok. Közelebbről megszerettük volna nézni őket, a
véleményüket megtudni, de nem kerülhetett rá sor mivel körülbelül 10 fős
brigádjuk import, német antifa gyülekezet volt. Ahogy a másik oldalon
megemlékezők jelentős része is főleg német, illetve egyéb külföldi európai
nemzet sarja volt, akik valójában a Kitörés 60 túrára érkezett hagyományőrzők
voltak inkább, mint vad neonácik. És csak lézengtek, készülődtek, beszélgettek
a rendezvény alatt klikkesedve. A Bécsi kapu tetején valamiféle kádárista
nyugdíjas csoport proli komcsi dalokkal…bulizott? tüntetett? igazából nem
tudom. Elég gyalázatos. Nem engedtek a rendőrök se a nyuggerekhez, se az import
antifákhoz be senkit sem. Lassan mindenki tovament. Hát ez volt a Becsület
Napja.
Kevés impulzussal de azért egy-két észrevétel akadt. Egyrészt sosem
értem, hogy az antifasiszták ha megakarnak zavarni egy rendezvényt, és tényleg
hittel gondolják, hogy egy gyalázat és megkell akadályozni, akkor miért nem
tesznek valójában? Minket senki nem állított meg, hogy a megemlékezés tömegébe
bekerüljünk, pedig nácinak se néztünk ki. Jó persze az már rizikó, meg
kockázat, hogy belülről szabotálunk. Meg hát kiüthetik a fogát a jobbosok, meg
a rendőr is elviszi. De hát könyörgöm, ha tényleg szívből tarthatatlannak
gondolok egy eseményt és megakarom zavarni az ezzel jár. Persze rendben még
mindig 10 német raszta hajú „anarchistáról” és 15 nyugdíjasról beszélünk itt. Szerintem
sem a baloldal, sem a szélsőjobboldal nem volt elégedett a maguk részéről az
eseménnyel. A szélsőjobbosoknak az lenne az igazán nagy győzelem, ha nem
jönnének ellentüntetni még ennyien sem. A balosoknak meg ha nem kerülne megrendezésre
ez az egész. Viszont demokrácia volt így. Rájöttem ez a demokrácia. A
szélsőjobbosok megemlékezhetnek, mellette az antifasiszták meg füttyöghetnek és
ordibálhatnak. Aztán arra is rájöttem, hogy az anarchizmus abban különbözne,
hogy a szélsőjobbosok is élik a világukat valahol és a balosok is élik a
világukat valahol és magasról tesznek egymásra, mert tiszteletben tartják
egymástól elkülönülve, hogy vannak különböző nézetek és felfogások. Ez lenne az
ideális. És persze ennek a valódi anarchizmusnak semmi köze sincs a füttyögő
antifasiszták anarchizmusához. Ami jobb esetben egy mindenkire ráerőltetendő
anarchokommunizmus, rosszabb esetben,- és ez a reálisabb- beérnék egy Kanadai
típusú, gender-őrült korcsliberális állammal. Még jó, hogy elszívja őket a
Nyugat és nincsenek itthon sokan, így
nem járatják le az anarchizmus jelentését még jobban. Úgy szívja el őket a
liberalizmus, mint ahogy megcsappantotta a szélsőjobboldalt ez a fura populista
Orbán-rendszer. Azt hiszem két különböző okból, de két megsebzett ideológiai
oldalt láttunk képviselve.
Arról meg szó sem esett, hogy a
magyar történelem egyik legtragikusabb és bizonyos értelemben egyik
leghősiesebb eseményéről még mindig nem tudunk reális közbeszédet létrehozni. A
budai várban ragadt magyar és német csapatok sorsa az aktuális politika és
ideológiák játékszere volt és emlékezetük is napjainkban. Mind a sorsuk, mind
az emlékük körüli politikai vircsaft, tragikus.
Horváth Martin
2018. február 1., csütörtök
Serfőző Dániel- Iszlám mint fénysugár?
Hatalmas
felháborodást és műbalhét csapott a kormány propaganda gépezete Vona Gábor egy
korábbi elszólásával kapcsolatban, ahol az iszlámot, illetve Allahot dicsérte
egy Törökországban tartott előadás során, melynek apropója a turáni
kapcsolataink ápolása volt. Először is tisztázzuk, hogy az Allah jelentése
Isten, és még a török keresztények is ezt a szót használják az egy Isten
megnevezésére. Egy másik szó utal a pogány istenekre, a "tengri", de ezt az
ábrahámi vallások egy Istenére nem alkalmazza senki, mert ez csak a pogány
politeista istenek megnevezése. Tehát Vona nem Allahot dicsérte, hanem Istent,
csak török nyelven. Ne tévesszen meg minket tehát az alacsony színvonalú
propaganda, ugyanakkor legyünk azzal is tisztában, hogy ezt félretéve, Vonától,
és az akkoriban mögötte álló körtől korántsem idegen az iszlám vallás
tisztelete, sőt, gyakorlása, illetve Európába kívánása.
Akkoriban
Vona mögött egy olyan kör állt, illetve maga is egy olyan eszmeiséget követett,
amit tradicionalizmusnak hívunk. Ez egy XX. századi filozófia, misztikus, ezoterikus
szellemi és politikai irányzat. Olyan képviselői voltak, mint a jobboldali
körökben ismeretes Julius Evola, aki még a nácik okkultista köreitől sem
idegenkedett. A katolicizmust, majd szabadkőművességet megjárt, majd szúfi
muzulmánná lett René Guenon, valamint kissé kilógva a sorból, a nem annyira
radikális magyar képviselő, Hamvas Béla. Az irányzat alapvető lényege annak feltételezése,
hogy van egy ős-tan, egy ős-igazság, ami lényegében és nagyon leegyszerűsítve az
az ezoterikus tétel, hogy "én", mint "alany" végső lényegem szerint Istennel "egy" vagyok. Ez gyakorlatilag az általános mágikus világképnek felel meg, ami
valóban megtalálható minden fejlett pogány vallásban, vagy annak valamilyen
ezoterikus irányzatában. Eszerint jelenleg egy elvarázsolt állapotban vagyok, ahol
nem ismerem fel és nem élem meg ezt a valódi azonosságom. A feladatom az
életben hogy különböző ezoterikus módszerekkel lebontom ezt a tudatom által
kreált álomvilágot úgy, hogy feljebb és feljebb emelkedem a tudatom uralmi
létráján. Uralnom kell a tudatom és ez által a külső világot is, hiszen a kettő
lényegében nem különbözik. Ezen a tételen kívül semmi nem igaz és minden
eszköz bevethető a cél megvalósításának érdekében. Az erkölcs, az embertársaim
iránt tanúsított empátia hazugságok, hiszen végső ura mindennek én vagyok.
Ehhez társul egy extrém elitizmus és önimádat. Hisz rajtam kívül semmi sincs,
minden ember valójában én vagyok, csak nem ismerem fel az azonosságot. Minden
ember az én képzeletem üres bábja. A tradicionalisták egyébként hajlamosak
tagadni ezt a lenézésük, és valóban, például Hamvas Bélára egyáltalán nem volt
jellemző. Ellenben a vegytiszta jobboldali tradicionalistákról ez lerí, és ezt
nem is tagadják, gondoljunk itt Julius Evolára, vagy az egyik legjelentősebb és
legadekvátabb pogányra, László Andrásra.
Az irányzat alap követelménye továbbá
az ultrajobboldaliság, és a konzervativizmus a politika és társadalomszervezés
terén. Ezt a szellemi struktúrák földi
lenyomataként magyarázzák, annak a folyamatnak a földi tükörképe, ahogyan az én
meghódítja a tudatszintjeinek egyre nagyobb lépcsőfokait. E lépcsőfokok földi
képei tehát a szigorúan hierarchikus, tekintélyelvű társadalmak. Egyik
vallásban sem hisznek igazán, pontosabban mindegyikben hisznek annyira,
amennyire az adott vallás közel áll a fentebb vázolt tradicionalizmus
feltételeihez. Ugyanis eredetileg csak a tradíció létezett, mint élő
bölcsesség, de a folyamatos létrontás, törvényszerű degeneráció következtében
elhalványult, és megszűnt egésznek lenni. Darabjai a fennmaradás érdekében
exoterikus vázat vettek fel. Megszűnt a mágikus gyakorlás, és helyébe léptek a
vallások, amelyek ezeket a tudati fokozatokat elkülönítve kezelték
alanyiságuktól, kívülre helyezték az abszolútumot, és mint Istent tisztelték.
Így hát minden nem ezoterikus,- vagyis exoterikus- vallás már eleve egy
degeneráció eredménye. Innentől tehát már csak az arra érdemesek szűk csoportja
számít, akik képesek lehámozni ezt a vallási mázat, és a mágikus háttérre
koncentrálni, a világi díszletek már nem számítanak, azoknak a feladata annyi,
hogy fenntartsák a szimbolikus vázat és külső rendet. Így egy vallást a tradicionalisták általában
úgy ítélnek meg, hogy egyrészt mennyire biztosít helyet magában az ezoterikus
irányoknak, valamint ami számunkra most releváns, az hogy az adott vallás
külsőségeiben, és társadalmi rendezésében mennyire tartotta meg a jobboldaliság
elveit, és így mennyire tükrözi a tudati szinteket. Nagyon fontos kiemelnünk
azt a tant is, miszerint a világ folyamatos és törvényszerű hanyatlásban van, a
sötét korban élünk, és a pusztulás felé tartunk. Ebben a helyzetben a
tradicionalisták célja, hogy megpróbálják minél jobban lassítani a pusztulás
folyamatát, ezért konzervatívok, valamint hogy megpróbálják tovább menteni
magát a tradíciót, és előkészítsék a terepet és a feltételeket az „új
aranykornak”.
Tehát
látható, hogy a tradicionalizmus vallásokhoz való hozzáállása egyfajta
intellektuális és jobboldali „New Age”. Önmagukban semmire sem tartják őket,
mindet hiszik, amennyire azok összhangban vannak a tradícióval, és mindet
tagadják, amennyiben nem. Nem is tartják feltétlenül szükségesnek azt, hogy a
„megvalósító”, a személy, aki a mágikus realizáció útját járja, valamilyen
vallás követője legyen. Viszont ha a személyisége úgy igényli, mint mankó,
elköteleződhet egy tradicionális vallás mellett, felveheti annak külső jegyeit,
gondolkozhat annak szimbólumaiban. Tehát a szó lényegi értelmében elsődlegesen
tradicionalista, másodsorban keresztény például. Ez pedig természetesen azzal
is jár, hogy nyugodt szívvel veheti ki azokat az elemeket az adott vallásból,
ami neki nem szükséges, vagy nem mondható tradicionális elemnek. Csakhogy ez
ellentmond szinte minden vallásnak, de főképp az ábrahámi hiteknek, hiszen azok
magukat az egyedüli igaz vallásnak tartják. Így tehát a tradicionalisták
mondhatni vallási internacionalisták. Teljes mértékben vallások felett
gondolkodnak. Így fordulhat elő, hogy Baranyi Tibor Imre, Vona Gábor volt
politikai tanácsadója, maga is gyakorló muszlim, abból a megfontolásból,
miszerint az utolsó, ma is élő és ható tradicionális vallás, az iszlám. Sőt,
Baranyi Tibor úgy gondolja, a muszlimok alapítják majd meg Isten országát,
élükön a muzulmánként megjelenő Jézus Krisztussal, hiszen csak ők tartanak majd
ki a végsőkig. Hogy ez ellent mond a kereszténység tanításának? Hogyne. De
ahogy fentebb is leírtam, ez korántsem problémás számukra. Baranyi Tibor
szívesen látná Európát eliszlamizálódni. Persze a bevándorlással nem ért
egyet, hiszen a tradicionalizmus egy további fontos tana, a szigorúan vett és
ezoterikus alapokra helyezett fajelmélet, miszerint a fajok is hierarchiába
soroltan jelennek meg, és szintén vannak fajok, amik akár a plebsz, lényegtelen
tényezők. És ide sajnos nem a szőke, kék szemű, ezoterikus imámok özönlenek,
hanem a „sárnépek”, akik ott is a társadalom legalját képviselik. És persze
akik elhagyják hazájuk, azok már eleve nem igazi muszlimok, hanem modernisták. De az kiváltképp kívánatos lenne, hogy Európa
felvegye az iszlámot, mint társadalmi formát, vallást és kultúrát, hiszen a
kereszténység már halott, elliberalizálódott, megszűnt a monarchikus formája.
Mert ez a szempont, a külső. El vannak e nyomva a nők eléggé, meg vannak e
kövezve azok a rohadt buzik rendesen, fel van e akasztva a baloldali vagy az
ateista? Mert ez mind a mi belső uralmunk külső kivetülése, a szakrális rend,
amelynek meg kell nyilvánulnia a világban. Tehát Vona Gábor valamilyen
szempontból valóban elárulta a „keresztény” Európát, mert a „kereszténység” is
elárulta saját jobbos pogányságát, és egészen máshogy kezdte kiszolgálni a
világot, balosan.
Másik
kérdés hogy ez egy igazi hívő számára teljes mértékben érdektelen tényező.
Nincs keresztény Európa, és soha nem is volt, soha nem is lesz. A kereszténység
nem egy kultúrtermek, nem egy váz, ami mögé ezotériát kéne húzni, hogy hasson.
A kereszténység nem valami ősvallási
töredék, egy út a sok közül. Krisztus maga az élet, és az út. Rajta kívül senki
sem érthet célba, hacsak nem a pusztulás felé venné az irányt. A kereszténység
nem vallás, hanem élő kapcsolat Istennel. A keresztények nem „vallásosak”,
hanem Isten kiválasztott és elkülönített népe. Csak az lehet a nép tagja, akit
Isten nyájába rendel, csak a Sátán nyájába lehet erőszakkal beleterelni az
egyént. Mondanom sem kell, hogy Krisztus szeretet, hit, és alázat központúsága,
az érdemek nélküli, és mindenki felé nyitott megváltás üzenete,
összeegyeztethetetlen a tradicionalizmus elitizmusával, érdem és önerő
központúságával, valamint azzal a pogány, egyéni gőggel, amiből táplálkozik
mágikus jobboldalisága. Mi nem akarunk semmilyen társadalmi rendet fenntartani,
vagy új aranykor alkotni. Mi a lelkekért jöttünk, és nincs célunk a világban
ennél több. És talán még hasznosabb lenne, ha Európa muszlimmá válna
küldetésünk szempontjából, mintsem hogy fenntartsa ezt a kifundált, keresztény
ruhákba öltözött, őspogányságot, amellyel lépte nyomon tapossa missziónk
lehetőségeit, az által hogy megfosztották Urunkat nevétől, és a maguk istenére aggatták,
még a jó öreg Róma korában.
A
tradicionalizmus szemszögéből legutáltabb és leglenézettebb vallás a
kereszténység. Csak a katolikus egyházat hajlandóak elfogadni, minden egyéb
protestáns irányzat felkerült Baranyi Tibor „anti-tradicionális” indexére. Ó,
és milyen igazuk is van! Itt tündököl tehát Krisztus és a világ
összeférhetetlensége. A test gyermekei nem értik, és gyűlölik a szeretet
evangéliumát, ez saját romlott lényegükből adódik. Az Ige számukra ítélet.
Tiszteljük viszont őket, hisz intellektusukkal páratlan mód képesek kidolgozni,
és felmutatni a pogány szellem igazi lényegességeit, legalábbis annak
jobboldali részét. Érdemes őket tanulmányozni, a célból is, hogy jobban
megismerjük a bűn mechanizmusait, és megvizsgáljuk azt, hogy a pogányok milyen
módon képesek szakrális és transzcendens köntösbe bújtatni olyan profán érzelmeiket,
mint a gyűlölet és önimádat.
Végszónak
szálljunk tehát le a magas katedráról, és jelentsük ki, hogy teljesen mindegy
az, hogy Vona Gábor mondja, hogy Allah, vagy Orbán Viktor azt, hogy Isten, meg
keresztény Európa, a lényeg nem változik, mindkettő csak bálványoknak hajbókol,
és a világ urát tiszteli.
Serfőző Dániel
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)